…kimegyek az útra, indulok a városba…és akkor mellbevág a látvány…a nap vörösre mázolta az égalját…távolban a Szársomlyó…rezzenetlen minden…csak állokott és magába szippant a pillanat…elveszek…ünneplek…aztán figyelmeztet az egó, hé menj már, mert lekésed a buszt!…én meg rákapcsolok…de a pillanat már…
Rengeteg mondanivaló tolul fel bennem, mikor a meghamisított ünnepkörre gondolok. Amellyel milliókat tartanak csapdában. Hogy egyszer az évben azt érezhessék szeretnek és szeretve vannak. Ennek élén az egyház áll, aki se nem EGY, se nem HÁZ. Menedékként leszerepelt, a szeretet támogatójaként csúfos…
A mezei egerek nagyon nagy mértékben elszaposodtak a kertemben. Valószínűleg kedvező számukra az érintetlen környezet és az ásatlan konyhakert. Az őszi veteményből szinte semmi sem maradt. Dühöngtem. Aztán elkezdtem figyelni. Elkezdtem beszélgetni a Levegő Őselemmel. Hívtam a levegóben repülőket. És…