Végre itt van, eljött. Teljes mélység, Sötétség, fagyos, deres kinti lét. Egy éjszaka alatt az enyészeté lett sok minden. Ezt elmondhatom  az élet alakította dolgokra és a gondolati fonalaimban is. Eltünnek nyomot hagyó értelmetlen érzelmek. Kivilágosul már most sok minden.  
…és az éjjelek egyre hosszabbodnak csak. 
Igazából fotózkodni sem volt kedvem. Ráadásul nagyon akartam a deres füvet, de kint elég hideg van ma. Az ajtóról leakasztottam a Samhain koszorút és abban a pillanatban megcsípte az ujjamat egy ott menedéket vélt darázs is. 
Ez nem jött össze neki. Én meg örültem…magam sem tudtam minek, de egy idő után az ember megtanul örülni minden szarnak. :) Aztán bejöttem és elméláztam, hogy vajon a darázs mit adott nekem utolsó emlékeként ebben a földi létben. Ezt:

DARÁZSCSÍPÉS

Kémiailag a darázsméreg sokféle enzimet, fehérjét, peptidet, illékony vegyületet és bioaktív összetevőt tartalmaz, köztük a foszfolipáz A2-t, az 5-ös antigént, a mastoparánt és a dekoralint. A bioaktív összetevők rákellenes, antimikrobiális és gyulladásgátló hatásúak.

Innen 

Még jó hogy örültem! Nagyon hálás voltam a kis életéért…azt sem láttam hova esett a deres fűben, úgyhogy…

A dér a meztelen talpamon idegig hatolt. Most újra ideje van a meztélábas sétáknak. Először csak pillanatokra, majd egyre hosszabban. A lábom utána hosszú ideig bizsereg és érzem ahogy elindul a forró élet benne. Fantasztikus érzés!

De aztán inkább visszabújtam hamar a papucsomba. Egyelőre elég így. A hordózást is megkezdem nemsokára. A jéghideg víznél kevés jobb dolog van. 
Igen örömködöm az ajándék szoknyámban. Olyan jó érzés, hogy valaki rám gondolva varrta. Teljes foltmunka, maradék anyagokból…és nagyon vágytam már egy ilyenre! A színe is kitűnő! 

A napokban muszáj volt leszögeznem magamban a tényt, hogy igen sok időt töltök az ipad előtt. Persze jöttek rámutató igen jól megfogalmazott  felvételek, írások is. Nem tartok tőle, hogy függő lennék, mindössze néha unatkozom. Az persze nem segíti a dolgot, hogy zenét vagy podcastet hallgatni és filmet nézni is csak erről tudok. Óhatatlan, hogy persze akkor kattintok még párat ide-oda. Na, ezzel megy el a sok idő. Én előnyös helyzetben vagyok, mert csak kilépek a házból és a természet ölelésében vagyok. Szippantok néhány mélyet, kilépek a talajra mezítláb, és máris újra a megfelelő erőmnél vagyok. 

Ebben az idószakban már annyira izgatott vagyok, mint a meglepétesek tömkelege előtt álló gyermek. És igen sok ajándékot is kapok ilyenkor. Várom és örömmel bontogatom ki magamban.