A druida hagyományokban a mai nap a Névnélküliek, Lappangók Napja.Írhattam volna Lehetőségek (Potentials) napját is. De nekem így jobban tetszik. Azoké a kis magocskáké, amik a talajban, csendben megbújnak. Amikből majd a termés, étel, gyógyulás lesz majd. Ünnepe a fagyöngynek, ami ilyen hidegben is…
…kimegyek az útra, indulok a városba…és akkor mellbevág a látvány…a nap vörösre mázolta az égalját…távolban a Szársomlyó…rezzenetlen minden…csak állokott és magába szippant a pillanat…elveszek…ünneplek…aztán figyelmeztet az egó, hé menj már, mert lekésed a buszt!…én meg rákapcsolok…de a pillanat már…
Rengeteg mondanivaló tolul fel bennem, mikor a meghamisított ünnepkörre gondolok. Amellyel milliókat tartanak csapdában. Hogy egyszer az évben azt érezhessék szeretnek és szeretve vannak. Ennek élén az egyház áll, aki se nem EGY, se nem HÁZ. Menedékként leszerepelt, a szeretet támogatójaként csúfos…
Tegnap együtt voltunk…Kicsit elpittyedtünk a várakozásban amíg mindenki odaért (a melegben “beszélgettünk” addig). Aztán a sötét tűztérben kihelyeztem üvegekben gyertyákat, mécseseket és mindenki az előre kiválasztott botocskájával körbement az egyenlőre még sötét térben. Közben belegondolta a botba…