Kat Shaw - Perchta Goddess

Mint sok más Istennőnél, nála is elkezdődött a helyre állítás. Nagy szükségünk van az úgynevezett Sötét Istennőkre: Medúza, Fekete Madonna, Ereskigal, Neftisz és a többiek… Vissza kell állítanunk a megérdemelt helyükre őket. Az isteni létben csakis erő van és cselekedet. Nincsen előjele. A. Duális világ készített belőlük ellentét párokat. A patriarchális világ - élén az egyházzal - pedig polarizálta, szétszakította az isteni megélés párokat, és ellenséggé vadította őket. 
Lucából is lett valami rossz, amit az egyház egy szentnek nevezett leány (szent Lúcia) által akart kifényesíteni, mert a kozmikus tudarunkból nem tudta száműzni. De félelemmel itatta át. Mint a főszereplőit ez ünnepnek a boszorkányokat is. Elvétetett a lényege. A Sötétben való megvilágosodás, mely már az emberi lét ismert tényei szerint is a legnagyobb beavatások egyike volt. 
…és itt jön a képbe Perchta, vagy Bertha Istennő, akiről Kat Shaw festőművésznő így összegezte Trista Hedren -Songs of Solstice: Goddess Carols könyvéből:

Valószínűleg még soha nem hallottál róla – egészen addig biztosan nem, amíg a lányom el nem küldte nekem ezt az információt. De ha véletlenül Bajorországban vagy Ausztriában éltél a középkorban, akkor a Yuletide időszakában komoly gondot okozhatott. Ez volt az az idő, amikor Frau Perchta szabadlábon volt, és büntetéseket és jutalmakat osztott ki a rakoncátlanoknak és kedveseknek.

A Yuletide „hivatalos vége” sok hagyomány szerint január 6-a, más néven a Tizenkettedik Éjszaka vagy Vízkereszt ünnepe. Frau Perchta ezen az éjszakán érkezett meglátogatni. Ha jó voltál az elmúlt évben, jutalmul egy darab ezüstöt kapsz. De ha rossz lettél volna – vigyázz! Frau Perchta szigorú igazságosztó volt. Valójában „hasmetszőnek” is nevezték, mert a rossz viselkedésért a látszólagos büntetés abból állt, hogy Frau Perchta felvágta az elkövető gyomrát, eltávolította a belső szerveket, majd szalmával és kavicsokkal helyettesítette őket.

De Perchtának van egy nagyon érdekes története. Nem volt mindig gonosz boszorkány. Valójában egy időben nagyon szeretett germán Istennő volt, akit Berchtának vagy Berthának is hívtak, ami szó szerint „fényes” vagy „ragyogó”. Az ókori, a kereszténység előtti időkben Berchta hatalmas személyiség volt, kelta és germán törzsek egyaránt imádták. Az ő feladata volt a babák, nők és gyermekek védelme. Kapcsolatban állt a nyírfákkal, az erdők és a vadon élő állatok védelmezője volt, valamint az élet, a halál és az újjászületés körforgása. Gyönyörű, hosszú hajú nőként ábrázolták, gyakran Fehér Nőnek vagy Fehérruhás Hölgynek nevezték. Háromszoros istennőnek tartották (talán az életciklusokkal való kapcsolata miatt), és képes volt felvenni a leány, az anya és a banya alakját.  

 

Személy szerint nekem Perchta és története most nagyon sokat adott. Mert 3 éve január 6-án váltam le egy mérgező kapcsolatomról (amiért már hálát érzek és köszönetet mondok azóta) és a testem olyan sokk alá került, hogy attól a naptól kezdve nem tudtam húst enni. Két évig tartó állandó visszarendeződés zajlott bennem, testem gyógyult a fájdalmakból, teljes hormonális összeesésből. És itt jön be Perchta IS, mert a Sötétség által gyógyultam meg. Hogy bele mertem nézni a legféltettebb hibáimba, hogy orvosoljam azokat magamban. Mindez a Természet adta természetes sötétségben. Szó szerint úgy éreztem, hogy kibeleztek akkor. Azóta persze az ezüstöt, mely az alázat, tisztesség, tisztaság, szeplőtelenség jelképe, megkaptam. A Hold ezüst sugara a nőiesség szimbóluma. A kínaiak a Tejutat ‘Ezüst-folyónak’ hívták. 
De az epifániás pillanatok is megvannak a téli ünnepkörben. Amikor az isteni alakot ad a térben. 

Idei Luca videóm