…kimegyek az útra, indulok a városba…és akkor mellbevág a látvány…a nap vörösre mázolta az égalját…távolban a Szársomlyó…rezzenetlen minden…csak állokott és magába szippant a pillanat…elveszek…ünneplek…aztán figyelmeztet az egó, hé menj már, mert lekésed a buszt!…én meg rákapcsolok…de a pillanat már megmarad bennem…