A telihold, játékosságra sarkallt. Olyan jókat kacagtam, míg a leveleket dobáltam, forogtam, pörögtem, táncoltam. Igazából a Női Mindenség javaimat akartam mindössze lefotózni az ősz színeivel, aztán elgurult…na nem a gyógyszerem, hanem a figyelmem. Elmondhatatlanul szeretem az ősznek ezt a csípős részét. Amikor szinte már teljesen eltűnnek a növények a fagytól, dértől. Korán reggel még sűrű köd van, aztán egyszercsak átverekszi magát a napsugár. 
Pattog a kályhában a fa és bent palackozom a javaimat. Mindig jókedvűen, zene mellett, elégedetten végzem csak. Soha nem állok neki a javaknak, amikor rossz hangulatú, beteg, vagy akár csalódott, dühös vagyok. Hiszem, hogy a legjobbat kell beletennem a palackokba, tégelyekbe. 
Megjelentek kint az egerész ölyvek, macskák, és bőszen vadásszák az egér, pocok túlszaporodást. A tavalyi baglyot és rókát még nem láttam, de hívtam már. Ámulatba ejt a ternészet egyensúlya. Mindenki annyira tudja a dolgát. Nem győzök betelni vele.