Te is hallod a fákban a lüktetést? A földszínén a kotyogást? Lassan, szépen elindul a keringés. Még mielőtt teljesen beindul a nedv, ilyenkor a legjobb a fehérfűzfát szedni, a kérgéért.
 Lelkileg kár tegnap elkezdtem készülni és a sűrű ködös reggel után, a délelőtt közepén beöltöztem. Hajamat befontam díszesen. Fonáskor a gondolataim már az erdőben és a patak mellett voltak. Kisszütyömbe elraktam bicskámat, metszőollómat. Elkészítettem egy dobozba az ajándékaimat. Mind a fűzfa tövébe készítettem hálámból, tiszteletemből. Induláskor még egy almát is betettem a zsebembe. Még jó, hogy készültem, mert a Természet megajándékozott és én szeretem az odaadott erőm mellett visszaajándékozni Őt. 
 Elindultam. Ilyenkor nem az úton haladok, hanem őzcsapáson. Volt ahol még meleg búvóhelyre leltem. Ilyenkor sajnálkozom, hogy megzavartam és nem tudok még csendesebben haladni. Aztán annyira szerencsés voltam, hogy ezen az életteremen először találtam gyékényt. Egy kicsit elhoztam IMBOLCra, Tűzszentelőre. Készítek belőle Ősmamai keresztet. Nagyon meghitt, és csendes volt a csatangolásom. Lápos, nedves helyen. Gumicsizmával készültem, mert tudtam, hogy a patak mellé indulok. A hatalmas, gyermekkori Fehérfűznél mindig meghatódom. Nedves, borostyános a környéke. Teljesen nőies légkör. Elkértem néhány ágacskáját. Jó, hogy ennyi ajándékkal készültem, mert így jutott a fához és a gyékény bokrocskához is. 
 A lelkem repdes ilyenkor és érzem a zsigereimben, hogy ideje van az Ébredésnek. 


A GYÉKÉNY

A FEHÉRFŰZFA

Ide kattintva megnézheted élőben is.

…és a Fehérfűzfa gyűjtést is ITT nézheted meg. 

Bicskanyitogató