Beszéljük a megújulást, az újjászületést….  
Vajon Te, éled-e az Élő, Eleven időt? Azt a kozmikus, hatalmas véget nem érő IDŐt, amit valaha szent erőként tiszteltek. 
Vajon vezetve vagy-e a munkádban, hivatásodban egy beszűkített intervallumban, amikor is azt mondják ez a munkaidőd? Vagy valaki azt mondja ez az alvás időd?! Vagy most szórakozhatsz, ünnepelhetsz, mert ez a pihenés ideje?!  Vajon be vagy-e szorítva? 
Vajon a bezárt gergelynaptár szerint éled-e az életedet? Vajon ünnepelsz-e ezen kívül? Vagy csak bólogatsz, egyet értesz és rovod a köröket, ugyanazokat a köröket minden nap? Mígnem véget ér az életed…..
Van-e merszed kilépni ebből? Akadályoz-e igazán valami/valaki rajtad kívül ebben?  
A megérzéseid szerint végzed-e a munkád? A Természet rendje szerint élsz, létezel, ünnepelsz? 
Ha a tiszta Lelked vezet, S Z A B A D  vagy. Akkor nem kellenek törvények sem. 
Tudod, hogy hányan haltak meg, kitartva abbéli élésükben, hogy az Eleven Idő a létező, nem az, amit a keresztény egyház mond!?

A régi magyarok, akár a kelták, indiaiak és Észak-Afrikai ősnépei az idővel nem a napi létezés időtartamát mérték, hanem az organikus-kozmikus teljesség nagy univerzális életidejét fogyelték és ahhoz próbáltak  alkalmazkodni - a külső-belső harmónia és létegyensúly megtartása végett.

Az inkvizíciós vádak között igen gyakori volt az a ‘bűn’, hogy a “megátalkodott pogányszívűek” nem voltak hajlandók Krisztus idejét magukra venni, abban élni és ahhoz alkalmazkodni. Mind Nyugat-Európában, mind a Kárpát-medencében a pogányok és eretnekek “valamilyen nagy időhöz próbáltak alkalmazkodni, ahhoz szabták az erejüket”.