A VÍZ az egyik ŐSELEM. 

Sok mindent tudunk már róla. Például, hogy a Teremtés egyik alap eleme. Mindenben benne van. Vérünkben, nyirokrendszerünkben, testünkben. 

Az Ősmama Ősvize, Kozmikus Víz. A Teremtés alapja, mint ahogy a Magzatvíz az Anya Méhében, 

Őseink a tűz mellett a vizet is megtisztelték. Abu l-Fidá (XIII. sz-i hamái ajjúbida fejedelem, jeles kultúrapártoló, irodalmár, történet- és földrajzi író) így tudósít a magyarokról: “pataktól nedves helyekre vonulnak”. 

Ezen egyszerű topographiai vonás, különös élénk tudattal vonul ős történeti hagyományainkon keresztül, és sokszor félreismerhetetlenül mélyebb - mythosi - jelentést nyer.

Ipolyi Arnold

Ahonnan vándoroltunk és ami egy ideig lakhelyünk is volt: Atelkuzu, Vízköz (atel, etel, etil tatár nyelven víz). Aztán tovább jöttünk és a vízzel telített helyeket ekképpen neveztük el: Rábaköz, Muraköz, Bodrogköz, Kőrösköz, Nyírköz, Szamosköz, Tömösköz, Küküllőlöz, Csallóköz, Vízköz, Szigetköz. A folyón átkelésekről tudva lévő, hogy a nyomot is eltüntették. Elmosták. Ahol anno a vezérek, Árpáddal átkeltek a Dunán, Magyar-révnek nevezték el. Talán vehetjük egyfajta metaforának is ahogy az elmúlt nyomainkat elmosni akartuk a vizeken való átkeléssel. Tisztultunk, Új Életet kezdtünk. 

Boldogasszony kultuszunkban a víz, áhítat tárgya lett. Minden Istennői szakrális helyünk mellett van víz. Mert az Ősmama, Ősvízéből eredő MINDEN. 

Mítoszainkban tündér lovának patkója, sárkány farkának vágása fakasztja a forrásokat sok helyütt. A víznek tulajdonított víztünemények jósló, gyógyító csodája is ismert. A testnek kedvező gyógyvizeknek - különféle ásványi elemekkel való keveredése - se szeri, se száma a Kárpát-medencében. Hálául a gyógyultak, sokszor lógatnak vízmelléki fákra szalagokat, rongyokat, hajfürtöket. Ez valamiféle áldozat a gyógyulásért. Igazából nem is a tárgy a lényeges, hanem a szándék. Hogy valahogy visszaadjuk a víznek köszönetünket. 

Bizonyos időszakokban való harmattal mosdás is igen népszerű. Széppé varázsol, meggyógyít. Ugyan így szakrális kutak vize is. 

A sellők, nimfák, vízi tündérek, vízi szellemek, őrzők, létező lénységek a mai napig is. 

A természettiszteletben keresendő ezen régi mítoszok megmaradása. 

A tavaszi Boldogasszony napon (ami a Hold Élő Idejében van, nem naptár szerint), sokszor készítettem már virágfészkeket, amiket aztán a vízre eresztettem, köszönetül. De sokszor ejtettem a vízbe féltve őrzött féldrágaköveket, az országban mindenhol. Tudom, hogy gondolatom ilyenkor átmegy a nagy kozmikus léten. Éltetem a fontos dolgokat ekképpen is. 

A víztisztelet másik igen kitűnő gyakorlata még a lustratio = vízbeli fürdés, mosás általi tisztulás. Aztán ebből sok-sok babona is keletkezett, ami inkább a néphit félelméből eredt. 

Mindesetre a víz lemossa, letisztítja, elviszi a lelket mardosó rosszat, újra szűzivé, teljessé varázsolva engem. Sok éve mosdok tavasszal. Saját, önálló döntéssel. Nem a hagyományba ragadt, erőszakos férfi locsolkodás az, ami megtisztít, vagy üdévé tesz. És nem kell az egyház által kitalált ekképpeni feloldozása, vagy elismerése a nőnek. Önálló szándéknak kell lennie, áhítatban. Mert az áhítat, átitat a kozmikus ősvízzel is. 

Felhasznált irodalom: Ipolyi Arnold - Magyar Mythologia

©Pagonyi Gabriella 2024 | 3 | 31 | 8:00