A csodás Hyacintus Gypsymmel.

Úgy vélem, hogy az összjáték, ahogy a szellemi lét együtt mozog, végtelenül egyszerű és összetett is. 
Egyszerű, mert én együttműködöm a Szellememmel, kérem őt valamire, ő pedig elkezdi a folyamatot. 
Összetett, mert innen nyomon követni szinte lehetetlen az eseményeket. Ez már nem az agyamnak való. Ésszel felmérni ezt lehetetlen. Túl kevés a 3D ehhez. De a “hagyom” folyamat, csodákat tesz. 

Elképzelhetetlen magasságokba repít, mikor megtudom, hogy a hőn áhított víz áhitat a mindennapokká válhat életemben. És ehhez olyan rendeződést kaptam, amit bizony elképzelni sem tudtam.

Eddig nincs sok kedvem a kerthez. Idén nem is palántáztam. Pedig már nagyon régóta ez volt a télvég eljövetelének elindítása nálam. Idén nagyon nehézkes. Valamit pöszmögtem már, de ez nem az, ami a szokásos. 
Kimentem, hogy a tyúkhúrral dúsan borított ágyásokat kicsit a mag helyén kitisztítsam, de ahogy elhúztam a nóvényt, alatta gyönyörűen kiépített gombafonalakat találtam. Nem bírtam hozzányúlni, megtörni. Ezért először még a hidegben a mákot csak úgy kiszórtam,  később a többi korai salátát az őszi fokhagyma mellé pedig a lehúzott tyúkhúr zöld alatt lévő gombafonalakra szórtam és a zölddel visszatakartam. Kívácsian várom lesz-e valami, vagyis mi lesz?!

Viszon a veteményezéssel ellentétesen, rengeteg zöld, ehető vadsaláta van, amit napi szinten fogyasztok. Tegnap salátaboglárka, pitypang, bojtorjánsaláta, podagrafű salátának, és lósóska +piypang a mai sós pitémbe.

Leszáríttam medvehagymát. Majd finom ízt kölcsönöz a téli időszakban. 
A frissből krumplinudlit készítettem tojás nélkül. Tápióka keményítővel segítettem az összeragadást. És sikerült. 

A növények kikerültek a szuterén óvó teréből, töltekezve a nappal most és az áldott esővel. Igazán csodálom őket, ahogy az elhagyatott téli időszakban átvészelik a lét sanyarú lehetőségét. De átvészelik. 

Itt még megemlíteném azt az idő vasfogába bújtattt, nyikorgó, csikorgó vallási köntöst, mely az Istennői napokat, a Boldgasszony tiszta megélését, örömét akadályozza. Sok mindent megkérdőjelezünk. Ezt miért nem? 
Hiszen a vallás vette át a Boldogasszony kultuszt, mely az Élet örömünnepe - nem fordítva. Ha továbbra is ragaszkodunk, hogy ez a szellemiség alá soroljuk be legfőbb Védőnk szakrális ünnepeit, akkor miről is beszélünk megújulás terén? Nem-e a Hold ősi erejéhez, vagy a Nap forgásához kellene-e igazítani ezeket a mély Természet - Boldogasszony ünnepeket? 
Milyen ébredésről beszélsz, ha azt gondolod, hogy Gyümölcsoltókor fogant Jézus?  Hisz nem karácsonykor (ami megint csak egy csalt ünnep) született! 
Szakrális nőnap a férfi központú keresztény egyház berkeiben? Micsoda? 

A Boldogasszony ünnepek, nemcsak a Nőké. A Férfiaké is, akik már tudják,szolgáljak az újat. Nagyboldogasszony/Ősmama, nem nő. Mindent tartalmaz. Tapasztaltam, hogy milyen hatalmas erőket mozgat meg az a férfi, aki részt vesz a rituális mosdásban, a természeti folyamat szakrális megélésében. Nem a férfiaknak kell locsolni már! Nekik kellene még jobban tisztulni! A nők már elkezdték. Módszereink adottak, egyszerűek. Csak élni kell vele, önállóan, tisztán.