Most csak úgy elkezdek írni. …azt hiszem vannak bennem ragadt dolgok…tegnap reggel, mintha megállt volna az idő…de komolyan…ahányszor rápillantottam az órára, vánszorgott…rettenetesen fájt a fejem és erősén sipolt a fülem…hűvös volt kint…mintha zárulna ki a régi…születik az új ember…ezt Celia Fennél…
Éva és Theo két oldalról kézen fogták a kislányt és elindultak. Több száz aranykarkötős, mosolygós ember követte a város utcáin. Aznap este Punoban és környékén senki sem tért korgó gyomorral nyugovóra. Az emberek kivitték a házuk elé vacsorájukat, és jó szívvel invitálták az éhezőket, megosztották…
Lehet, csak én nem értem, miért kell feleleveníteni csatákat, amik vérengzést, öldöklést, népek pusztulását, árván maradt gyerekeket, igát húzó asszonyokat, betegséget, szegénységet, megsemmisülést hoztak magukkal?!Miért adunk erőt olyan filmeknek, amik ezt szolgálják. A mozik tele vannak ilyenkor.…