Igen van olyan, hogy valaki rátalál a lelki társára. Ez azonnali felismerést hoz mindkét fél számára. Mikor meglátod, mikor az Élet terve “ véletlenül” összehoz titeket, kérdésed sincs arról, hogy kell-e vele, vagy hogy érdemes-e. Ezt mindkét fél érzi. Nem egyoldalú. Persze itt az előzőleg megszerzett sérülések, elmeprogramok közre játszhatnak abban, hogy ne történjen meg a kapcsolódás. Sőt még az is lehet, hogy azonnal felismered, de már nem kell belemenned a társas létbe vele, mert Belső Éned azonnal jelez, hogy mi a tanulási lehetőséged magaddal szemben. Így amilyen hirtelen, gyorsan jött, el is múlik.

Aztán mikor a társas kapcsolódást választod, akkor ez lehet már eleve a szereteten alapuló mindkettőtök részéről. Ami nem szükségből jön létre. Egyszerűen mindketten megdolgoztatok érte már, és most megédemlitek. Ilyenek az egy életen át tartó szerelmek. Ritka madár, de van. 

De van olyan is, ami olyan lélekszerződésen alapul, melyet meg kell tapasztalj. Ilyenkor nagyon mély az érzés, tudod, hogy mikor, hol találkoztatok. De most valamit tanítanod, vagy tanulnod kell ebből. Ilyenkor ezek erőszakos, beteg kapcsolatok is tudnak lenni. Mégsem tudod otthagyni. Mert lélektársi kapcsolódásod van. Libikókában vagy.

Az Újba lépéshez a legelső, hogy minden szerződést, pecsétet, paktumot fel kell bontani. Még ha fáj is. Betegségek, lelki súlyok oldódhatnak ki ezáltal. 

Mindegyikre mondhatod, hogy a sors, vagy a karma. De használhatod tudatosságodat is, hogy a tanulásra összpontosíts! Ne felejtsd el, tanulótérben vagyunk!