Nyáron a PTE Botanikai kiállításán vettem egy citrom bokrocskát. Több virág és mini termés is volt rajta. Nagyon örvendeztem neki, mert ez volt az első citrus növényem. Mar bújtattam és ki is hajtattam, de az ott maradt, ahol NŐvesztettem. Egyébként úgy néz ki a NŐvesztésben, mindennemű en jó vagyok.

Egy ekkorka kis növénykéról egy hatalmas termés lett! Ez5 valahogy az Életemben is kamatoztatnom kellene! 

Az ott egy elég normális méretű alma. 
A levégáskor hallottam ahogy a növény hatalmasat sóhajtott és megkönnyebbült. 
Most aztán győzöm kitalálni, mi legyen ebből a különleges gyümölcsből…

Emily Balivet - The Three Fates (Moirai)

Hívom a Moirákat, akik az Élet fonalát szövik. A Három Nővért, akik az Élet formáját alakítják. A végzet, a sors írói ők, a Párkák.
Kérem, hogy szőjenek olyan sorsszálat, mely megvédi a Természetben élő állatokat, gombákat, növényeket, a beteg embereket, az érzékeny látókat, hallókat, érzőket azoktól a zaj, fény, szemét szennyeződésektől, melyek pusztítóak rájuk. Melyek túlmennek a természetes hallás frekvenciáinak küszöbén.
Új utat kérek a józan ésszel, értelemmel, bölcsességgel ellentétes, mesterségesen kitalált “ünnep” - az “újév” - illúziói, pyrotechnikai szörnyedvényei kivételére.

Hívom Clotho Istennőt a fonót.
Hívom Lachesis Istennőt a szétosztót.
...

A rémisztő lépcsőfokokkal…

Ugye tudod, hogy a test rugalmassága valahogy párhuzamban van a gondolatokéval?! 
Na ettől borultam teljesen ki! :) . Mert már a járdaszegélyre fellibbenni, azaz ugrándozni sem igazán tudtam. A pocsolya átugrása…hát hagyott kivánnivalót. Futok én rendszeresen fel párosával a lépcsőn, gyaloglok is erőltetett tempóban, de ez más! Láttam egy kis felvételt, ahol egy idős bácsi, kb. pad magasságú zsámolyra ugrik fel. Hát én nem tudtam. Kipróbáltam. A lépcsőn lefelé és felfelé ugrani is. Tudod milyen? Mintha cölöpöt ejtenék le, majd mintha ezer mázsát emelnék a levegőbe. Hmmmm….
Ezért elkezdtem lépcsőn ugrálni. Fel, majd le. Egyenlőre nem sokat, de elképesztő még az egy nap alatti változás is. 

Megint kellett egy kis löketet adnom az Öt tibeti rítusnak. Yappp! A lustaság nem kifizetődő. 
Az elmúlt időszakot vizsgálva, mióta végzem - néha rendszeresen, néha rendszertelenül - a gyakorlatsort, az egyik legfőbb hajtó erő nekem a megfelelő zene megtalálása volt. A Spotify-on rátaláltam egy igazán jó műsorlistára, de ide nem tudom bemásolni máskeppen csak így: https://open.spotify.com/album/2be4gD03DbsIDqHa59M7gl?si=GZLlKVQuTtaeCl5E4c9bNg

De ez is elég jó, alább…

Nekem is éppen annyira nehéz néha elkezdeni a mozgást, mint neked. De tudom, hogy képes vagy rá! ♥

JÓ EGÉSZSÉGET!

Rövidfilm a Cholitas asszonyokról:

Vogue Mexico: The Climbing Cholitas from Look on Vimeo .

Egy idősebb, bölcsebb asszony oldalán leltem rá erre a kisfilmre.
Vajon mi magyar asszonyok, nők, megtaláltuk magunkban az aranyat? 
Aképpen élünk, tevékenykedünk, mint amiről beszélünk, mint amire vágyunk? 
Mennyire éljük szellemi létünk?

Én személy szerint igyekszem arról beszélni és aképpen, ahogy meg is élem az életet. De még sokszor ébredek arra, hogy lehetne még jobban. Vagy most éppen elfogyott a szusz. Az a szellemi lehelet, mely kapcsolódni képes, mely lelkesít, mely kinyit, nem bezár. 
Úgy érzem a kapcsolódás jót tenne…

Úgy látszik beütött nálam az ünnepi cukor láz (vagyis a túlédeskés pillanat) filmje. Már láttam más szereposztásban is, de ez felülmúlt mindent. A túl cukrozott, édeskés, már-már szirupos megközelítés, a gyönyörű, bájos és kellemes terektől, étkektől, ruháktól, viselkedéstől kezdve akár kellemetlen is lehetne már. És őrült furcsa, hogy ilyen szavakat kimondok, nem ám leírok. Tőlem merőben szokatlan ez. De mégis, mégis nagyon élveztem. Győztem szememet ide-oda viilantani, a rengeteg, tényleg korabeli részleten, a szokásos “janeausten”-i “menjünkmindenáronférjhezhamar” téma elkerülhetetlenségén, hiszen a viktoriánus kor előszobájában vagyunk éppen, amikor egy hölgynek ildomos 20 évesen legkésőbb férjhez mennie. ...

Tudod mi a legjobb a zöldséges és gabonás étekben? 
Hogy egy fikarcnyi kajakómád se lesz, sőt tettre kész leszel tőle. 
A savanyú káposztát magam készítettem. A tölteléket tartó káposztaleveleket a kertben szedtem. Elég hasraütős a recept… 

Egy fej hagymát apró kockara vágtam és nagyon kevés olajon üvegesre dinszteltem. Hozzávágtam két fokhagyma gerezdet. Két kiskanál paprikával beszórtam. Erre azonnal árpagyöngy, hajdina és rizs került. Összesen kb. 20-30 dkg. Két nagy fej gombát igazán apró kockára vágva még hozzákevertem. Jól összeforgattam és felöntöttem vízzel. Puhára főztem. Ne maradjon víz benne, jó száraznak kell lennie. Egy kiskanál erdélyi fűszerkeveréket szórtam rá és beledolgoztam. 
Közben 6 db ...

Az egyik kedvencem a meleg, fűszeres, sok lével elkészült almakompót. De kezdtem unni, így újba fogtam. 

Vettem egy doboz bio vörös szőlólét. Ezt egy lábosba töltöttem és két karika narancsszelettel, csillagánizzsal, fahéjjal és kardamom hüvellyel feltettem melegedni. Tényleg csak meleg legyen! Nem kell forralni. Lefedtem és úgy 10 percet hagytam állni. 

Télen mikor nagyon be vagyok szorulva a szobába szoktam természetes fertőtlenítő, frissitő, illatosító szereket készíteni. Az egyik ez a nedves fajta. A főzés utáni szagokat jól kitisztítja, felüdíti a szoba levegőjét. Ráadásul a fúszerektől jellegzetes ilattokat varázsolhatunk, például télit is

Én most szárított almahéjat, narancs héjáböl kivágott csillagocskát, csillagánizst, fahéjat, fenyőágat és tobozt választottam. 

Ezeket szépen belerendeztem egy befőttesüvegbe, majd vízzel (nekem esővíz van) felengedtem.

Majd a begyújtott kályha tetejére tettem. Lassan párolog így el és engedi feloldódnia fűszereket is, Gázon, elosztóval, vagy akar radiátoron is melegítheted. 

Fájnak a csontjaim.
Nem csak nekem.
Semmi nem hat, ami eddig gyógyított. Az önismeret sem.
Erre szembejön két dolog is velem, ami valamiféle megértés felé kezd el vezetni.
Az alábbi kép először:

“Lehet, hogy nem gyógyulsz meg, mert megpróbálsz az lenni, aki a trauma előtt voltál, de az illető már nem létezik, mert egy "új te" próbál megszületni, lehelj életet abba a személybe.”

Spiritual League

Kop,kop…
Lélegezz!
Be az újat, ki a régit.
És lőn változás, és lőn gyógyulás.
Miért ilyen EGYszerű?
Mert ingyen van, mindenki képes rá.
Mégsem jut senkinek sem eszébe a tudtatos lélegzés.

Aztán ma a Kelta Teremtés Mítoszt olvashattam:

“In the beginning there was the Void.
And in that Void there was silence.
But there came ...

Megmaradt egy főtt édeskrumpli (kb.10 dkg) és gondolkoztam csokikrém vegán megoldásán. Ezért kapóra jött ez. Az édeskrumplit villával összetörtem. Vízfürdő felett megolvasztottam 1 1/2 tábla keserű csokoládét. Mikor teljesen felolvadt a püréhez kevertem. Ezzel töltöttem meg a vegán habcsókokat és ami maradt, enyhén kiolajazott kis műanyag edénybe nyomkodtam. Tetejére reszelt narancshéjat, frissen zúzott kardamomot és tört földimogyorót tettem. 
Isteni lett!

Már egy ideje izgat olyan habcsók készítése, amiben nincsen tojás. El sem tudtam képzelni, hogy na ezt ugyan hogyan fogom pótolni!? De aki keres talál. Persze ez nem jelenti azt, hogy egészséges lenne, mert tömény cukor, mint a habcsók. De néha vágyom nyalánkságra, vagy éppen jön hozzám legkisebb fiam és gondoltam megörvendeztetem őt is. 
Így is lett.

A robotgépem keverőtáljába egy fél csicseriborsó (80 g csicseriborsó konzervlé kb. a fele 1 konzerv levének) konzerv levét tettem. Elkezdtem a habverő betéttel a legmagasabb fokozaton verni. Legalább 5 perc volt, mire elkezdett annyira besűrűsödni, hogy elégedett voltam. Mikor már fehér csíkokat húzott a habban, lassan elkezdtem adagolni a porcukrot ( 160 g porcukor), közepes ...

kevés zsiradékon megpirítottam egy kávéskanál cukrot. Erre dobtam egy kis fej hagymát aprókockára vágva. Egy gerezd fokhagymat szétzüztam es a felkarikázott 3 sárgarépaval és egy petrezselyemgyökérrel hozzákevertem. Sóztam, borsoztam és néhany szem összezúzott borókabogyóval puhára pároltam. Ha szükséges, kevés vizzel felengedem. Ezután egy evőkanal mustárral pikanssá tettem es összeturmixoltam. Egy konzerv bagolyborsótleve nélkül beleforgattam es összefőztem pár perc alatt. 
Közben egészben megfőztem az édeskrumplit és megpucolva kis szívecskéket szúrtam ki belőle. 
A csarecce tésztát is megfőztem. 
Isteni lett!

JÓ ÉTVÁGYAT!

Már egy ideje kerülgetett a sorozat. Míg netflixem volt, addig állandóan felajánlotta megnézése. Aztán sorban olvastam ismerősöktől, hogy ennyire jó, meg hogy nézzem meg.

Megnéztem. A hatodik évad nyolcadik része pedig üresen, befejezetlenül hagyott itt. Elképesztő, hogy mennyire faltam az egészet. Olyan mélységekbe vitt le, hogy néha zokogva, néha bambán bámulva meredtem magam elé, vagy éppen a szerelem szárnyain szárnyalva repkedtem.  

Oldásokat, sőt megoldásokat hozott.

Ez az írás ugyanazokat az érzéseket fonja szóba, amik benne is voltak.

Sosem gondoltam volna, hogy épp egy sorozat…

Vannak olyan időszakok, amikor a traumáimmal többet foglalkozom az átlagosnál. Ne gondoljátok, hogy az egész életemet ez ...