Fájnak a csontjaim.
Nem csak nekem.
Semmi nem hat, ami eddig gyógyított. Az önismeret sem.
Erre szembejön két dolog is velem, ami valamiféle megértés felé kezd el vezetni.
Az alábbi kép először:

“Lehet, hogy nem gyógyulsz meg, mert megpróbálsz az lenni, aki a trauma előtt voltál, de az illető már nem létezik, mert egy "új te" próbál megszületni, lehelj életet abba a személybe.”

Spiritual League

Kop,kop…
Lélegezz!
Be az újat, ki a régit.
És lőn változás, és lőn gyógyulás.
Miért ilyen EGYszerű?
Mert ingyen van, mindenki képes rá.
Mégsem jut senkinek sem eszébe a tudtatos lélegzés.

Aztán ma a Kelta Teremtés Mítoszt olvashattam:

“In the beginning there was the Void.
And in that Void there was silence.
But there came upon the Void a Sacred Breath,
And thus the Void began to turn.
And in that turning a shape emerged,
Moving, turning, drawing in,
Edges of the Void began to form,
And as the edges formed they became like iron,
So the shape grew into that of the great Spinning Cauldron.
And the Cauldron held the Void within its heart.
As the Cauldron turned so it created the first sound,…”

Ford.:

“Kezdetben ott vala a Semmi.
És abban a Semmiben csend volt.
De a Semmibe Szent Lehelet érkezett,
És emigyen a Semmi forogni kezdett.
És abban a fordulatban kialakult egy alakzat,
Mozgás, fordulás, behúzás,
Kezdtek kialakulni a Semmi szélei,
És ahogy az élek kialakultak, olyanok váltak, mint a vas,
Így az alak a nagy Forgó � Üst (Anyaméh? szerk.) alakjává nőtte ki magát.
És az Üst szívében tartotta a Semmit.
Ahogy az Üst megfordult, úgy hozta az első hangot,…”

Szóval LEHELET - LÉLEK - LÉLEGZET.
Újjászületés.