Tegnap Tesókámmal úgy döntöttünk megajándékozzuk magunkat egy kiadós, finom ebéddel. A pécsi LYRbe mentünk. Már fél éve nyersen étkező lettem. Csak négy után fogyasztok néha egy könnyebb főtt étket (krémleves, párolt zöldség). Nagyon finom, ízletes és igen tápláló volt amit ettünk. Finom főzelék, rengeteg lestyánnal, édeskrumplis sült szelettel és pluszban egy hatalmas adag szilvás lepény, fahéjas ‘tejföllel’. 
 De kicsit elszámoltam magamat. Nem számoltam azzal, hogy aa testem ellenkezni fog. Ugyanis elszoktam a lisztes habarású főzelékeketől és persze a sütiben is bőven volt hasonló. Már hazafelé érzetem, ahogy elnehezül, felfújódik a testem. A beleimben mintha köveket hordoznék. Hazaérve egy gyomornyugtató teát ittam. Sikerült hamar könnyítenem magamon szerncsére!  
A hét elején szintén tapasztaltam hasonlót. Megkívántam a kenyeret, amit már hónapok óta nem fogyasztok, és sütöttem egyet. És annak ellenére, hogy hasmenésem lett tőle, megettem az egészet a héten (nehigy ki kelljen dobni :( ). Minden nap, ugyan azzal a tünettel. Felfújódás, nehéz érzés, hasmenés. 
 Szóval a tanulságom az, hogy visszafelé soha! Fájó szívvel, de a LYRről is le kell mondjak. Azért neked, amíg főtt ételt eszel, ajánlom. Ha bél-biomom áttért, átrendeződött már a nyers ételekre, akkor bizony visszafelé menni keserves már. Hiszen ugyanígy van az energiával is, nem? Amint szintet lépt3m magamban, már távol t@rtom a nehezebbeket magamtól. 
 Szeretem a tanulságokkal, megtapasztalásokkal teli életem. És mit is mondhatnék még! Ettől az érzéstől kedvenc figurám mondásával búcsúznék:

…A VÉGTELENBE ÉS TOVÁBB…

Toy Story - Buzz Lightyear