Sokáig igen rossz testtudatom volt. Mindig elégedetlen voltam magammal. És csodálkoztam, mikor azok a részeim, amiket elítéltem magamon, rondák is lettek. Bizony! 
Állandó figyelésben voltam, hogy vajon tetszem-e az éppen időszerű férfinak. És mindidegyiknek volt valami kifogása.  Én meg üldöztem magamat. 


Anyukámtól megörököltem a sportot, a szertornát, majd magamat képeztem, így mindig könnyen formába hoztam magamat. Minden gyermekem után egy katarzis volt megtapasztalni a széthasznált testemet. Majd erőt merítve új hullámra szálltam és leküzdöttem a lógó hasat, medencefenék gyengeséget, gátizom problémákat. Sőt 50 éves koromra a méhelőesésem tragikus lett. Ettől inkontinencia zavaraim lettek. A méhtartó szalagok megnyüktak és a méhem nyomta a húgyhólyagomat. Így szinte lehetetlen volt ugrálnom, futnom. Egy lapáttal még a változókori ízületi fájdalmak is rátettek. Naponta sírtam, mert nem akartam elhinni, hogy ennyi volt. Hogy kész, megöregedtem. 


De persze nem vagyok egy feladós típus. Szerencsémre! Testvérem és én, saját pszichotronikai tudásunkkal kijavítottuk az eltéréseket. Átírtam a szellemi gyógyítást a fizikai testemre. Mit gondolsz mi történt? Ugrálóköteleztem, és futottam! Bizony! 
Aztán jött megint a tél és én igen ingerszegényen és motiváció nélkül elpunnyadtam. De ezért nem lettem haragos magamra, mint oly sok éven át. Inkább elkezdtem újra felépíteni magamat. És mindig sikerül!


Nagyon sokat segít, hogy mióta növényi alapon étkezem és szakaszos böjtölést végzek (fasting), nincsen tele a belem, sokkal könnyedebb vagyok, Az emésztésem gyorsabb és sokkal több vitamin és ásványianyag fel tud szívódni. Kitisztult a salakanyag a testemből. 

Mindig új dolgokat találok ki a mozgásban is. Így nem lesz unalmas az, és érdekes mozgásformákat próbálhatok ki. Persze az Öt tibeti rítus maradt. Természetesen. 

Már elfogadom amit nem tudok megváltoztatni. És örülök minden lépésnek, amit magam felé teszek meg. Egyáltalán nem szégyenlem a testemet. Minden reggel átölelem magamat, megsimogatom az éppen változás alatt lévő részeimet. Elégedett vagyok magammal. Ideje volt végre elhagyni az időpocsékoló durva önkritikát. 

 Mivel minden illuzió, ezért még könnyebb áttennem magamat egy másik nézetbe. Ha akarom csak a gondolataimmal megváltozik a testem. 
Ráadásul azt hiszem sokan nem is értik miért verem itt a nyálam. :). Mindenkinek megvan a maga baja. Csak az a különbség, hogy sokaknak úgy tűnik sokkal nagyobb problémája van ennél, sokkal nehezebb élete. Igen…mindenki úgy érzi, hogy az övé a legnagyobb fájdalom, baj.  De megfelelő mennyiségű tapasztalás árán, mára tudom, higy mindenre van megoldás. Az élet nem szenvedés. Hanem szabadság. Hogy mikor szabadítod fel önmagad, az már rajtad múlik. És azt hiszem ennek az írásnak is ez a lényege. A szabad élet.