Nem igazán viccelődve, de visszakaptam fiamtól, a már egyszer nekem ajándékozott halefet. Imádom! Egyszerűen kimondhatatlanul imádom. Olyan melegséggel tölt el. Ami azért kicsit meg is rettent és kimondottan nem is értem. De ha már a Vénusz a horizont alatt van és 40 napig a Nap is eltakarja, akkor megadom a lehetóségét annak, hogy én is elmélyedjek mély, női teremtő erőmben. Vagy mi…?! 
Én azt gondolom már régóta, hogy a nőknek is mindig volt késük, tőrük, meg miegymás. És tudtak is vele bánni. Én is tanultam. A ‘ridikülömben’ (na jó inkább tarisznya) mindig van kisbicska. A varázsfüves eszközeim között is van egy ferde pengéjű. Érdekes módon a legtöbb bicskámat, késemet, tőrömet férfiaktól kaptam. Megtiszteltetésnek veszem. Ez nekem annyit jelent, hogy megbíztak bennem. De a fiamnak kellett 5 forintot adnom, valami tőr ajándék okán, vagy mi?! Nagyobb fiám okított így. 
Szóval lesüllyedt a Női Teremtő erő most. És vajúdik. 
Figyelem magamat és azt, hogy mit hoz ez fel belőlem.