Volt idő (15 éve), mikor Jézus nevében leöldökölték a sárkányomat. Egy szkítakeresztény-nek mondott társaság. A félelem vezette őket és azt hitték megtehetik. Persze egy sárkányt nem lehet csak úgy leöldökölni, mégha gyilkos ‘lovag’ is valaki. 

Mert a SÁRKÁNY ÉN VAGYOK. 

És ezzel a kihívással egy életen át tartó próba elé állítottak. Hogy vajon vagyok-e olyan ‘tökös’, hogy végigjárom az utamat? 

Jelentem, végig. 

Elképesztő rájönni, hogy azok, akik a bántást vállalták erre az életre, milyen nagy és nehéz feladatot viselnek lélekként. Azt hiszem az segített engem az önszeretet felé, hogy mindig is tudtam, ez mennyire fontos. 

És a kiteljesedő önszeretetem vezetett el oda, hogy értek, megértek. 

És elfogadom.

És megbocsátok.

És szeretek.

De!

Naivságomat megismertem. Az emberi jóságba vetett hitem véget ért. Mert a rabláncommá vált. Ezért szét kellett törnöm és le kellett tennem.

Van egy olyan nap a wales-ieknél, hogy Dragon Remembance Day. Azaz Sárkány megemlékezés napja. Ezt éppen a szentnek mondott György öldöklése utáni napra tették. És kiírják, hogy nem bocsátanak meg.

ÉN MEGBOCSÁTOK.

Mert ezt a színteret már régen elhagytam. És nem a nyafogásról, seb nyalogatásról szól az élet. Nem ám! Hanem arról, hogy tudatszintet lépsz. Onnan más a kinézete mindennek. De a határaimat letettem. 

Úgyhogy hajrá!