Urhva mukha virasana - Felfelé néző HŐS … hát igen, az vagyok! Vállveregetés…:) az 57. életévemben.

Úgy 8 éve kb. ez a póz nem okozott volna egyáltalan problémát nekem. A leghajlékonyabb és erősebb testrészem, a csípőm volt. Aztán egy eszméletlen önfeladásos kapcsolatból kilépve, majdnem három évembe került KÍGYÓgyulni. Évekig nem próbáltam ezt a pózt, mert a csípőm olyan volt, mint egy dorong. Sírva mentem hónapokig haza. Annyira fájdalmas volt a mozgás. De nem adtam fel! Feltétlenül hiszek a lelkeimben a szellememben. És hónapról hónapra jobban lettem. Állandó belső munkát végeztem. Hibáztattam, okoltam, mutogattam, majd megkerestem mi a hiba bennem. Volt bőven! Végigkísérte az egész életemet, csak éppen szartam rá, hogy mi az. Az élet meg szart rám! :)    
Aztán kibékültünk. Az élet és én. Jóban lettünk. Megengedésben. Szigorú határ állításban, vagy éppen 0. tolerancia letételben, kizárásban. Azokkal, akikkel szükséges. Amúgy is szerettem magamat eléggé, ezért is nem tudtam beleragadni a folytó, bántó kapcsolatba. De most EGYEDÜL vagyok. Nyugalomban, békességben. Körbeölelem magamat mindennel, megédemlem. Fizikai szinten az Öt tibeti rítus napi rendszerességgel, a fastening (16:8, 2 evéssel naponta) és növényi alapú étkezés elégségesnek bizonyult, hogy a lelkem jól érezze magát ebben az állandóan alakuló testben, és a szellem vezetésével újra visszanyerem a régi formámat. Fizikailag, és lelkileg is. 
Én egy elég kitartó ember vagyok, ha magamról van szó. Ez hatalmas erő! 
Most elértem valahová és várom az újabb deszkát, amiről elrugaszkodhatok. 
A rendszeres és egyre nagyobb napkitörések igen jó hatással vannak rám. Az alacsony 8-10 Hz-es rezgések bedöntik a testemet. Alig várom már, hogy jöjjön egy jó kis löket, ami elrepít! :) A napvégi rezonancia táblázatot mindig megnézem, és megállapítom a végeredményt a saját életemben is.