Pár napja még kint jógáztam a kertben, hajnalban.
Aztán itt a hó. A jóga még meglehet ha eláll…mert a hideg nem akadály. Újra edzhetem magam a fagyos sétával. Most még elég néhány lépés. Aztán papucsban végig a kerten. Olvad a befolyó hó. Forró a lábom.
Az elmúlt napokban, egyre erősödő szívfájdalmaim voltak. Már voltak hasonlóak régebben is. Kifárasztja az embert. De nagyon nyitott vagyok és többször érzem a sejtjeim bizsergését és ahogy egy-egy befolyó energia elönt.
Teljesen átértékelődött az ünnep fogalma.

Ma a hó, ami ünnepelnivaló. Vártam már. Kell a takaró mindenre. Talán ez lelassít mindenkit…és ösztökél a befelé fordulásra.

TELJES MAGBA SZÁLLÁST!