Már két hete van valami a levegőben. Teljesen elnehezedtem és olyan érzésem volt, mintha várandós lennék. Persze várandósnak nemcsak kisbabával lehet lenni, hanem gondolatokkal, szellemi történésekkel is. De az elnehezültség valós volt. Nem tornáztam, nem meditáltam és ez elég rosszul is érintett. Ugyan rengeteg történés volt fizikai szinten és ezt örömmel végeztem, de valahogy furcsa és hiányos volt így az élet. 

Ma valahogy feloldódott minden. Újra egyensúlyban éreztem magam Jól esett az öt tibeti rítust elvégezni, előtte gyertyát gyújtani.

Újra felüdítő volt mezítláb a kertben bandukolni, tudatosan málnát szedni azért, hogy energetizáló, tápanyagban gazdag reggelit fogyaszthassak. Mezítlábas csatangolásom előtt feltettem főni vízben a barna rizst, kevés chia maggal. Mire beértem már megfőtt. Kiskanál valódi kakaóval tettem még élvezetesebbé és egészségesebbé. Tetejére méz és málna került.

Jók ezek a leeresztős, nehézkes időszakok, mert mikor vége van, mindig még nagyobb örömmel látok neki a tetteknek. Valami ilyenkor változik, amit csak később veszek észre, visszanézve az időben. Mindennek megvan az oka...és ezt szeretem. 

Aki felismeri a tettben a tétlenséget és a tétlenségben a tettet, az olyan ember a bölcs, az olyan az önmagát fegyelmező, bármely tettet végez.

Bhagavad-gitá IV. 18.

A rózsa tea élvezete és hozadéka már mindent felülmúlt. Tettre készen indultam a napnak. Köszönöm.