Meglepő módon elfelejtkeztem az Öt tibeti rítus legutolsó eleméről (ami igazából nem is az utolsó,de a 6. azoknak van, akik önmegtartóztatásban akarnak élni és nehézséget okoz). Pedig ez a kedvencem. Alig várom a gyakorlatsor végét mindig, hogy ide jussak! Igaz a téli hónapok kissé befagyasztották a mozgási kedvemet is (18 fok átlagban), ezért nem is annyira csodálkozom magamon. De most íme a személyes tapasztalataim erről.

Kutyapóz - Adho Mukha Svanasana

Minden csakra dolgozik és valamiért éppen ennél a gyakorlatnál érzem azt, hogy hátrafelé is rendesen megnyílnak. Sokat kínlódtam a derék, csípő fájdalmakkal. Előszeretettel okoztam magamnak olyan problémákat, amik itt rakódtak le és a gerincemben. Többszörösen sérült a gerincoszlopom - a szertornából és balesetből kifolyólag - mégsem adtam fel a mozgást. Állandó fájdalmakkal küszködtem mindaddig, amíg rá nem találtam erre a gyakorlatsorra. Mikor gerincsérvem volt a lelki gyógyulás után ez a mozgás tudott legjobban regenerálni. Megnyújtja az egész hátat és jótékonyan engedni nyúlni a csigolyák közti helyet. A pontos végzése nagyon fontos.

A legelső kép aprólékosan bemutatja, hogy mi az ami fontos. A csípő sosem ér le a földre. A hátrahajlást nem kell erőltetni (mire eljutsz a 21 ismétlésszámhoz magától is hajlékonyabb lesz a gerinced). A kutyapózba való feltolásnál a fejem sosem húzom be a hasamhoz, csakis a karjaim közé. A hátamat annyira tolom hátra, hogy minél egyenesebb legyen, a lábam nyújtott és a sarkaimmal törekszem a padló felé. Sosem lábujjhegyen! Sok helyen helytelenül mutatják így nem éri el azt a hatást, amire hivatott.

Annyira erős tartást ad a gerincnek, hogy bármiféle sérülés kiküszöbölhető a gerinctartó izmokkal. Nekem letört egy darab az egyik csigolyámból. Elvileg fűző és fájdalomcsillapító nélkül nem nagyon tudnék létezni - az orvos szerint. De tudok. Baleset utáni gyógyulásom óta nem szedek fájdalomcsillapítót. A fájdalmaim csak az ilyen nyikháj szezonban, mint a téli hideg tűrés képtelenség erősödnek. De néhány nyújtással átvészelem még az ilyen zord időszakot is. A Felsőbb Isteni Énem ezeken a gyakorlatokon keresztül nagyon jól tud gyógyítani engem. Katarzisokat éltem már át ezzel. Azonnali gyógyulásokat.

Szoktam ajánlani a haladóknak + pózokat is. Íme:

Ez egy tovább lépett verziója a kutyapóznak, az egylábas. Figyelj, hogy a hát folytatása legyen a láb és a csípő ne forduljon ki. Csak annyira emeld a lábad, hogy a pózt helyesen megtudd tartani. majd észreveszed, hogy a kezeid is egyre közelebb tudnak kerülni.

Három lábú kutyapóz, ívben hátrahajlítva  lábat. Később ugyanazon oldalon lévő kézzel, meg is lehet fogni a lábfejet. Itt már egy finom geinccsavarás is van benne.

Ezek is már haladó változatok.

Gyakorold az öt tibetit!