Az jutott eszembe erről a filmről, hogy mi emberek milyen balgán lekésünk mindenről, ami fontos az életben. Mindössze botor játszmáink és begyepesedett sémáink miatt.  Utat engedve a szeretetnek semmissé tehetnénk félelmeinket és bátran az Élet elé állhatnánk.

 A csillagok puhák és közeliek, akár a virágok.A dombok lassan forgó,hálóba font árnyékok.Fűszál, levél, egy sincs magában,eggyéolvadnak a szürkés homályban.

Részlet a filmből

...Délben felszállt két pillangó és köröztek a patak felett,majd átlibbentek az égbolton, és egy fénysugáron pedig megpihentek.Majd a fénylő tenger felé versenyezve útra keltek.Bár híre nem jött soha annak,hogy valaha is odaértek...

Részlet a filmből

 Ne légy szomorú,mindig itt leszek Veled,csak hunyd le a szemed

és gondolj rám nagyon erősen.Szorítani fogom a kezedet,és

Veled leszek,mikor örülsz,mikor sírsz..örökkön-örökké...

Részlet a filmből