Régebben Mamikámmal mentünk ki a temetőbe, nagypapa sírjánál meggyújtani a mécsest. Nagyon bensőséges pillanatokat éltem meg vele. Aztán Mamika eltávozott és szüleimmel tettük meg ugyanezeket az utakat. Nem értettem miért kell idejönni, miért gyújtunk gyertyát... De bensőséges kapcsolatom újra tudtam élni nagymamámmal. Olyan volt, mintha ott lenne és súgna. El is pityeredtem mindig. Annyira valóságos volt. 

Saját kép

Aztán később otthon gyújtottam gyertyát a Mindenszentek időszakában, mert emlékezni akartam az őseimre. Nem volt se kevesebb, s több benne. 

Aztán az Egyesült Államokban több évig éltem az ottani szokásokat, amit Halloween-nek neveztek. Tulajdonképpen arra jöttem rá, hogy már nem tudják miről szól ez az ünnep. Csak a külcsín az édességek volt a lényeg. De engem érdekelt az eredete, ezért utána néztem és tavaly össze is gyűjtöttem az ehhez az ünnephez kötődő ősi szokásokat. Itt találod.

Az újra itthon állapotban megtudtam, hogy ilyenkor elvékonyodnak a tér-idő kapui és a hazatérni kívánkozó lelkeknek, vagy az éppen más dimenzióban lévőknek alkalma nyílik kapcsolatot teremteni az e-, vagy a túlvilággal. Vannak emberek, akik segíteni tudnak ebben. Képességeikhez mérten segíthetik azokat a lelkeket, akik itt ragadtak, de már átakarnak lépni. 

Az évek folyamán, kezembe került az Egyiptomi és a Tibeti Halottaskönyv is. Mind-mind új megvilágításban segítették az értelmem tágulását. Megértettem belőle a felkészülés fontosságát. 

Jól tudom, az örök lélek bennem egy isten;

Testem pedig az öröklét maga.

 Egyiptomi halottaskönyv - Kilépés a fénybe LXXXV. fejezet

11.

Tudjam, hogy minden hang a saját hangom,

Tudjam, hogy minden fény a saját fényem,

Ismerjem fel a köztes létben saját arcom,

És érjem el a három buddhatest földjét!

 Tibeti halottaskönyv 4.rész

Idén, ha minden jól sikerül, sütök léleksütit az őseimnek, akik meglátogatnak és azoknak a lelkeknek, akik hozzám jönnek segítségért. 

Éld meg Te is az ünnepeket, úgy ahogy neked jó!