Mivel ebben a pózban a térdek eléggé ki vannak téve a terhelésnek, mindig többszörösen felhajtom a szőnyegem szélét, így térdelek rá. Úgy érzem ebben a gyakorlatban nagyon fontos a stabilitás. A lábak párhuzama, a kézzel való támaszkodás, a csípő egy vonalban maradása. Erőteljes szív-, torokcsakra nyitás, de az alsóbb zónák is nyúlnak és dolgoznak. Ebben a hátrahajló pozícióban már voltak hatalmas érzelmi kitöréseim. Zokogtam és erősen éreztem a szívcentrum melegedését és néha már nyilallását. A szívnyitogatás bizony fáj, de nem kellemetlenül, hanem elfogadóan. 

Ezzel a gyakorlattal segítettem magamnak a torokcsakra tisztulásánál. Régóta meglévő, reggeli, nagyon erőteljes köhögésem szinte majdnem teljesen abbamaradt. 

Kép innen

Ettől a gyakorlattól kezdve, minden pihenő pózban ugyanazt szoktam csinálni. Belégzéskor először a gerincembe viszem a levegőt és érzem ahogy az erő eljut mindenhová. Kilégzéskor elengedem a tisztulni vágyó dolgokat. Mikor pár belélegzés után érzem az energia helyes elrendezését (ez teljesen egyéni), a belélegzéskor az alhasamat televiszem levegővel. Úgy teszem ezt, hogy teljesen felfújom. Kilégzéskor egy préselő érzést teszek belé, összehúzva ágyéki szerveimet erőteljesen. Ezzel erősítem végbél, húgyvezeték és gát izomzatom.

Ebből a gyakorlatból is van egy átmenet, a teve póz. A képen jól látszik a helyes tartás. Nem az a lényeg, hogy minél előbb hátramenjünk ebbe a pózba, hanem, hogy a hátrahajlásokkal elég rugalmas, hajlékony legyen a derék és a hát felső része. A képen jól látszik az erőteljes csípő felé tolás, nem hátradöntés.