Most értem ahhoz a ponthoz, hogy írjak erről a részről. 

Azt vettem észre, hogy akkor tudok csak odafigyelni a mozgás alatt szerzett tapasztalatokra, ha már nem fulladok ki tőle. Ettől még figyelek a mozgás helyességére, a légzésre, mert enélkül nem ugyanaz a tapasztalás sem. 

Mikor felemelem a lábam, fejem és erősen préselem össze a hasfalam, rendkívül nagy energiákat, erőket viszek bele, vagy szabadítok fel a gyökér, szakrális és napfonat csakráimban. Teljesen kimelegszem. Érzem, ahogy elindul a vérnyomásom erősebben és melegszik az egész hasüregem. jóleső érzés.

Ha van kedvem, elvégzem a hídtartást (kandharasana) is. Ezt lassú fejlődésként élem meg. Amíg a karom, vállam eléggé erős és hajlékony lett, eltartott egy kis időbe, ezért te se legyél türelmetlen. 

Itt megszeretném említeni a pihenő póz fontosságát is minden gyakorlat után. Szinte kinyitja, ellenkezőjére fordítja, egyensúlyba hozza a testet. Teljesen el tudom vezetni az összes feszültséget. Ez a hullapóz, vagy szebb nevén Savasana. Legtöbbször a pihenő pózban ilyenkor a farokcsontnál erős bizsergést érzek. Ezt az erőt arra használom, hogy elkezdem forgatni a hasüregben és élővé varázsolom belső szerveimet. Kialakul egy gömb, amit én magamban varázsgömbnek hívok és ebben látom, ahogy kavarog az energia, aztán rendeződik. Nem végzem sokáig ezt az elméleti gyakorlatot, mert nem akarom túltölteni sem a csakráim. Néha a napfonat csakra fölé elképzelek egy napkorongot is, aminek melegét légzéskor magamba szívom. 

A fizikai tényezője ennek a gyakorlatnak az, hogy kezdem elveszíteni a has hurkáimat, úszógumimat és tónusos, erős kezd lenni a hasam.