A december12-13 közötti éjszaka, ránk maradt ünnep a Viking korból (13. Század). Skandináviában ünneplik, és ettől a naptól számítják a Yule kezdetét. A Tél ünnepet. 
Úgy tartják, hogy az év legveszélyesebb éjszakája volt, Egy női szellemlény - vette - uralta az éjszakát, neve Lussi (Fény). A vettir-ek (szellem) és más Huldrefolk (másvilági lények), trollok, gnómok, Ásgard lovasainak Anyja Ő a hagyomány szerint. Más hagyomány szerint a Yule lovasok éjszakája ez akiket Julereia-nak hívnak. 
A sápadt arcú Lussi bejött a házakba, és megnézte, hogy minden készen várta-e a Yule/Tél ünnepet. 
A kereszténység térhódításával vette át St. Lucia a szerepét.   Innen fordítva. 
Milyen érdekes, hogy a fény lénye rémisztő volt! ...

Sokszor van olyan, amit nem lehet elmondani. 
Ahogy leterítem a régi, jó meleg csergét a padlóra… ahogy minden nap érzem a meztelen talpam alatt a gyapjú melegét… ahogy ujjaim beletúrnak, mikor jógázom rajta… ősi érzés. Valami megfoghatatlan mély, elmúlt érzés. Az utóbbi időben keresem az ilyen kapcsolódásokat. 
Az elmúlt hetekben visszajött hozzám régi fedeles, fonott utazó bőröndöm is. Még 1990 környékén találtam egy padláson. Mikor elmentünk az USA-ba mindenemet elajándékoztam. De erre vigyáztak és már nem volt rá szükség. Így visszajött! Belekerültek a párnák, takarók. Néha megsimítom, mert sok helyre eljött velem, sok emléket őríz. Jó ez így. 
Készülök Luca napra. 
A Mélységek mélységébe. Vettem ...

Elképesztőén magával ragadott, bár már láttam több filmrevitelét is. De ez éppen a Vénusz Bakban ébredésének ideje. Amikor még erősebben életre kelnek az öröm megtestesülései. Amit nem hagyhatunk ki életünkből. Ez egy elég komplikált és a nőknek bonyolult időszak volt. A viktoriánus Anglia korából átléptek az ipari forradalom időszakába, egy háború utóhatásait megélve - ami tudjuk, hogy a nőknek milyen érzés -, amikor a nők már elkezdtek ébredezni és több jogot, szabadságot követeltek maguknak. A küszöb átlépése volt ez.

A film megragadó és méltán kiemelt szavai most is időszerűek, gyógyítólag hatnak. Mi egy világkorszak végén vagyunk most, és ezek a szavak éltetőek, serkentőek a mindennapjainkban.

...

Nem mentelek meg, 

mert nem vagy tehetetlen.

 

nem foglak megjavítani,

mert nem vagy eltörve.

 

nem foglak meggyógyítani,

mert teljességedben látlak.

 

Veled fogok járni a sötétségben, miközben emlékezel a világosságodra .

Sheree Bliss Tilsley -   A Medicine Woman's Prayer

Idén sokkal előbb rámjött az Ünnep. Így az Anya által megszülető Misztérium is előbb kezd kibontakozni bennem. Izgatottan várakozom, figyelek a rezdüléseimre. Akár emberről, akár eseményről, akár csak úgy az egyedüllétről van szó. Néha “rossz” döntéseket hozok, bár ezek sem szimplán “rosszak”, hanem oktatóak, önmegismerőek, önbeteljesítőek. Rendezem, rendezek. Bentről és Fentről is vizsgálom magamat. 
Előtérbe kerültek a férfi kapcsolatok. A régiekkel azonos és mosttal változni kívánóak is. Ijesztőnek tűnő, erőszakos, kéretlen ölelések, az alkohol (bor, pálinka…stb.) szó kimondásával járó azonnali reakcióim, a “neígycsináld hanemúgy” szófordulatokra való ajtó becsapások részemről való ...

54 éves vagyok, de még egyszer sem éreztem hasonló mélyülést, ünnepi vágyat, titokzatos várakozást, mint az elmúlt hetekben. Hálásan palackozom a javaimat és adom tovább, annak, aki igényli, aki egyensúlyt szeretne magában.
Penge élen táncolok a döntési kényszerben. Legyen, ne legyen? 
Vágyódom el a hazámból, közben pedig érzem az avar illatát, a föld nehéz, ólmos szagát, ami visszahúz a mostba. A rendkívüli magasságok és örömteli mélységek ellenére, furcsa nehézségeket is megélek. 
Valahogy mégis harmónia van. 
Mondom, hogy más! 

Tegnap elmentem egybe. Előtte beleengedtem magam a Teliholdba…még mélyebbre. Lehet, nem kellett volna...
Nagyon jó zene volt, nagyon kedves emberek, mégsem élveztem igazán. Azt hiszen a téli befelé evezésnél nem kellene próbálkoznom a kifelé evezéssel. �
Amíg az elején volt néhány összkör, addig úgy ahogy vitt a lendület, de amint elkezdődtek a páros táncok, már nem volt mit keresnem ott.
Szeretem a régi magyar táncokat…néha megpróbálkozom újra elmenni egy-egy táncházba. Tini korom szép emlékeit előhozza a tanárképzőn tartott táncházakról. De már nem igazán vannak férfiak egy ilyen helyen, illetve aki van, az már párban jön.
Lehet, hogy ebből az archaikus érzésből is ki kellene már lépnem.
Megértem a transztáncokat is, ...

Először fagyott ma reggel. Beköltözött a kertbe
Télkirálynő és deres varázsával körbeölelte a növényeket.
Mégsem fáztam, pedig egy hosszú pólö volt csak a kabát alatt. Már két napja folyamatos erős hőt érzek. A gyógyítások nagyon erősek és gyorsak.
Csodálatos mélységekben vagyok.

Eynhallow - Fallen Through Time

ÚSSZ LE A MÉLYBE!

Kortyolgat az ég tavából,
villó aggancsa világol -
ága-boga tükörképe
csillagvilág mindensége.

József Attila - Csodaszarvas
1933

…és ha nem, akkor mikor? 
Kérdem én a mindig kifele tekintő, űrhajót, földönkívülit, megmentő istent, jobb fizetést, jobb munkakörülményeket…stb. váróktól.
Akik a falls szeretet és fény birodalmat éltetik a “Fényhozó”-val egyetértésben, vagy a régit, a befuccsoltat akarják újraéleszteni, megjavítani az “Ármány” szolgálatában…ott vagyunk már? (A kifejezéseket muszáj használnom, hogy értehető legyen.)
Vagy lehet nem is ez lenne az Út? 
Én a befelét választottam réggebben. Megéri.

Nagy lehetőséget kaptam azzal, hogy EMBER vagyok. Nem szeretném elszúrni azzal, hogy másra figyelek, mint magamra. Természetesen ez nem az önhittséget, önimádatot jelenti. Hanem EGÉSZséges önismeretet, ami nem is biztos, hogy munka. ...

Egyre kevésbé vannak gondolataim az ünneppel kapcsolatban…
Olyan sokat “dolgoztam” magamon az elmúlt tíz évben, hogy belefáradtam. A karmakörök megértésével, az egész Lényem megtapasztalásával már nem tudok azonosulni a fejlődés gyakorlatával. Mert lassan az derül ki számomra, hogy nem kell sehova sem fejlődni. Mindössze magamat kell megismernem. De oda aztán se időt, se erőt nem kímélve kell ásnom. Végül tényleg a “pokolban” találom magam, mely kaput nyit a “mennyre”. Mint ahogy Weöres is írta. Természetesen ezek nem egyházi fogalmak, csak valahogy ki kell fejeznem magam.
Semmiféle külső “drog” nem használ, ahhoz hogy jól legyek. A “szeretet drog”, a “fény drog” és a “jönnekaföldönkívülimegmentők” drog ...

Valami készül…kedvenc színeim

Olvasom a fájdalmakat…amiket a felemelkedés miatt van…mondják…de nem, mégis igen…azért fáj, mert még nem vetted észre, mitől…amint felismered (ez nagyon egyszerű dolog, mindennapos), elmúlik…vagy simán ne akarj fejlődni…ne akarj sehová “menni”…csak hagyd, hogy az EGÉSZ lényed jelen legyen!…ennek adj teret!…a jelennek…ne siess!…semmiről sem maradsz le!…minden jókor történik…élvezd a zenét!…láss másokat…úgy igazán!…a Világosság nem a tettektől lesz, hanem a pillanattól…mindig attól, ami éppen VAN…bocsáss meg magadnak!

Gyakorlom én is..van amikor korlátoz saját magam gátja…a kint ehhez képest elhanyagolható…az észrevétel hatalmas erő…állj meg!…ne ...

Kedves!
Megpróbáltam egy Holdnaptárat készíteni a mi saját ünnepeinkkel. Igyekszem a magyari Boldogasszony ünnepeket betenni, ami szerintem az, és amikor szerintem van. De sokszor fogok mas népek sokkal jobban megmaradt ősi szakrális női ünnepeire hivatkozni. Direkt nem írtam rá hónap nevet és évet.
Valahogy megpróbálom a gergelynaptárba belesúvasztani.
Minden érdemi hozzászólást, kiegészítést szívesen fogadok. Állandó kutatásban vagyok.
Javítani szeretném az elkövetkezendőket mindenképpen.
Osztható szabadon.

Today

I gave up  

On healing my trauma  

 

I gave up

On practicing the skills

To become whole  

 

Today I gave up

On evolving

Into that ever elusive

Better version of myself  

 

Today I submitted

To the wound of love

I stopped pointing at it

Looking at it

Soothing it

Tweaking it

Fixing it

Hiding it

Polishing it  

 

I stopped this game of separation

I crawled inside the wound

And spread it open  

 

I decided to wear it like a gown

I accepted my total and utter

Failure

To be anything else

But me.  �

Maya Luna  

♡♡♡