A december12-13 közötti éjszaka, ránk maradt ünnep a Viking korból (13. Század). Skandináviában ünneplik, és ettől a naptól számítják a Yule kezdetét. A Tél ünnepet. 
Úgy tartják, hogy az év legveszélyesebb éjszakája volt, Egy női szellemlény - vette - uralta az éjszakát, neve Lussi (Fény). A vettir-ek (szellem) és más Huldrefolk (másvilági lények), trollok, gnómok, Ásgard lovasainak Anyja Ő a hagyomány szerint. Más hagyomány szerint a Yule lovasok éjszakája ez akiket Julereia-nak hívnak. 
A sápadt arcú Lussi bejött a házakba, és megnézte, hogy minden készen várta-e a Yule/Tél ünnepet. 
A kereszténység térhódításával vette át St. Lucia a szerepét.  Innen fordítva. 
Milyen érdekes, hogy a fény lénye rémisztő volt! Ha belegondolok, hogy a mi babonáink is rémisztő dolgokat láttattak Lucakor a templomban…de hát tudjuk, hogy ez is csak azoknak a munkálkodása, akik az ősiséget el akarták takarni. Ugye a “boszorkányt” lehetett meglátni a Luca-székre állva, aki mai nyelvemre fordítva a tudó, látó asszony volt és ez igen kellemetlenné vált az egyház berkeiben. 
Mennyi hazugság alól kell kikaparni az igazat. Bár már nem tudom megéri-e egyáltalán foglalkozni vele. Mindenesetre a Sötétség, mélység biztos eme napon, vagy közelében. Elhagyva felismert láncaimat, ledobhatom, ahogy elkezdődik az emelkedés. Ahogy a Sötét Ősvíz mélyéről felhozom a Világosságom. 

Hagyományosan ilyenkor vetem a Luca-búzát. Előkészítem a földet, benedvesítem és egy marék búzamagot vetek, sűrűn a tetejére. Jól belenyomogatom és újra beöntözöm. Fényes ablakba teszem. Lesem mindennap, hogy a magocskák a fényre hogyan csíráznak, gyökereznek és hajtanak ki. Így igyekszem szívemben is növeszteni a szeretet, hogy tisztán léphessek be az ünnepbe. 
Nagyon fontos jelkép a föld sötétje, a víz nedvessége, a búzaszemek sötétben való kicsírázása. Emlékeztet minket arra, hogy az Élet a Sötétben születik meg, és táplál minket. 

Kattints a “megtekintés” gombra!