Egyre kevésbé vannak gondolataim az ünneppel kapcsolatban…
Olyan sokat “dolgoztam” magamon az elmúlt tíz évben, hogy belefáradtam. A karmakörök megértésével, az egész Lényem megtapasztalásával már nem tudok azonosulni a fejlődés gyakorlatával. Mert lassan az derül ki számomra, hogy nem kell sehova sem fejlődni. Mindössze magamat kell megismernem. De oda aztán se időt, se erőt nem kímélve kell ásnom. Végül tényleg a “pokolban” találom magam, mely kaput nyit a “mennyre”. Mint ahogy Weöres is írta. Természetesen ezek nem egyházi fogalmak, csak valahogy ki kell fejeznem magam.
Semmiféle külső “drog” nem használ, ahhoz hogy jól legyek. A “szeretet drog”, a “fény drog” és a “jönnekaföldönkívülimegmentők” drog sem. Nem beszélve az anyagi drogokról (tudatmódosító szerek, gyógyászati tabletták, alkohol, cigi…végtelen a sor). Gyors utat kínálnak “Istenhez”, a fájdalom mentességhez, a “jajjjdejólvagyok”-hoz, de nem tartósak.
Egy ideje rájöttem, hogy eleve vagyok valaki, akihez vissza kell térnem. Kisgyermekkoromban még tudtam, még bennem volt. Egyre több kép jön elő. Mintha kiélesedne a KI VAGYOK ismerete.
A gyertya melege jó. Szeretem. Talán ezért gyújtom.

MÉRTÉKLETESSÉG
Platón szerint:
https://gyogyirral.blog.hu/2018/12/09/mertekletesseg_179
Szerintem:
https://gyogyirral.blog.hu/2018/12/09/mertekletesseg_szerintem