Sokszor van olyan, amit nem lehet elmondani. 
Ahogy leterítem a régi, jó meleg csergét a padlóra… ahogy minden nap érzem a meztelen talpam alatt a gyapjú melegét… ahogy ujjaim beletúrnak, mikor jógázom rajta… ősi érzés. Valami megfoghatatlan mély, elmúlt érzés. Az utóbbi időben keresem az ilyen kapcsolódásokat. 
Az elmúlt hetekben visszajött hozzám régi fedeles, fonott utazó bőröndöm is. Még 1990 környékén találtam egy padláson. Mikor elmentünk az USA-ba mindenemet elajándékoztam. De erre vigyáztak és már nem volt rá szükség. Így visszajött! Belekerültek a párnák, takarók. Néha megsimítom, mert sok helyre eljött velem, sok emléket őríz. Jó ez így. 
Készülök Luca napra. 
A Mélységek mélységébe. Vettem mécseseket. Készítem az édes kovászt a Lussi-cats (Lussekatter) süteményhez. Melyet egy rituálé közepette sütök meg. Megformázva a spirált és az ikerörvényt. 

8