Mert minden nap értékes. 

Minden nap ünnepelnivaló.
Tegnap még elvetettem a kitisztított kicsi sorba a kincsként vett borsóféléket. A kúszó cukorborsót, melynek neve, Magnolia. Ehető hüvelyéért imádom. És valóban olyan édes, mint a cukor.
A fél törpe, Rózsakorona nevű velőborsót.
Este ráesett a sok árasztó eső. Most jöhet egy kis meleg majd. De nem türelmetlenkedem. Mellé került még mangold is.
A tarackbúza gyökeret behoztam, hogy a már száradó nedves jav, ne szívja fel a levegő nedvességét. Mindig vigyázok a már betakarított javaimra.
Bekerültek a paradicsomok, paprikák is a melegbe. És a növekedő javas növények is.
Készítettem a forró Lady Grey tea (https://varazsfuves.blog.hu/2022/05/30/lady_grey_401) mellé egy gyors kenyérkencét. Egy kis darab házi tofum megmaradt. Ezt dobtam be egy hosszúnyakú edénybe, apróra vágott metélőhagymával, mentával, kevés sóval, egy löttyintésnyi olívaolajjal, citromlével és annyi házi szójatejjel, hogy krémes állaga legyen. Összebotturmixoltam. A kovászos kenyeremre kenve, metélőhagyma virággal, igazi finomság!
Lehet estefelé be is kell ma újra gyújtani, pedig kivittem már a gyújtós dolgokat. De nem raktam még el végső helyére. Megérzés.