Jó pár éve készítek savanyú káposztát. Egy kedves barátomtól tanultam, aki örökölte, beívódott életébe. 
Idén ő szerzett nekem laposfejű káposztát, mert állítólag ez a legjobb erre a célra. Öt nagy fejet kértem. Ez talán elég lesz. A téli időszakban napi szinten eszem ezt a fajtát és a lila félét is. Régebben nem szerettem a fűszereit, főleg ráharapni, de mostanra igen megkedveltem. Nem takarékoskodom vele. Hagyományosan tesznek bele répát, birste is, de én ezt most kihagyom, bár azok is nagyon finomak.

Kézzel szeleteltem fel, negyedekbe, kitorzsázva. Te le is reszelheted. Ilyenkor hagyd a torzsát benne, mert úgy könnyebb dolgozni vele. 

Jó minóségű sót használok bele. Elég sok kell. Nem sajnálom sosem a pénzt a minőségi alapanyagokra. Ha meg kell vennem valamit, akkor inkább termelőtől, legfeljebb kis zöldségestől.

Egy nagy lavórban kevertem, gyurmáztam össze a káposztát a sóval. Így enged levet. Minél jobban összedolgozod, annál több levet enged.

Az erjesztő bödön egy sima műanyag, fedeles, 20 literes edény. Ekkora adagnak elég a 10 literes is. 
Ebbe rétegezve leraktam a megdolgozott káposztát a fúszerekkel. Közben egy döngölővel (szélesebb farúd), jól megdöngöltem minden egyes réteget. 
Mikor elkészültem a teljes adaggal, lezártam a fedővel és meleg helyre vittem. A fermentálás, erjedés alatt meleg szükséges neki. Mikor elkezd illata lenni es barnul egy kicsit, kószolásra savanykás, jól lenyomatolom egy vízzel töltött vastag zacslóval, ami befedi a káposzta tetejét és hűvös helyen tárolom tovább. Ha nyák keletkezik a tetején, azt mindig leszedem. 

Teljen a kamra!