Telnek a napok. Nagy a feszültség. Sok ember borotvaélen táncol. Látom, ahogy billegnek a döntési helyzetek között.
Ma húztam Tarot lapot. Nem szokásom, de néha eszembe jut. Érteni sem értek hozzá. Van egy oldal, a Teremtő Tarot, ahol ugyan figyelmeztet az éppen esedékes hibára, de emelő hangsúllyal elemzi a lapot. Persze ez teljesen mindennapos, nem személyreszóló elemzés, de ma elgondolkodtatott ez.

“Az értékeink szétszórása annyit tesz, hogy figyelmünket egy olyan dolog szolgálatába állítjuk, ami semmilyen módon nem hoz eredményes fejlődést számunkra. Vajon kinek a valóságát jöttünk szolgálni? Vajon jó-e az bárkinek, ha feláldozzuk magunkat egy ügy vagy valakinek a jóléte érdekében? Egyáltalán van-e helyes módja az áldozathozatalnak? Szívből kötelességet vállalni valami fejlesztéséért, fejlődést eredményez. Kimeríteni magunkat, mert úgy gondoljuk, más kívánságának helye van az életünkben, a teremtő erőnk tékozlásához vezet. Magadért is élned kell, és elsősorban a saját egyensúlyodra kell gondolnod, mielőtt másokat is erre az útra hívnál. A teremtés örök körforgásában csak azok a tettek hajtanak ki, melyek önvalód mély tiszteletével övezve születnek meg. Amikor megbecsülöd magad, tudni fogod, hogyan használd értékeidet, hogy másokat is önvalójuk mélyebb felismeréséhez vezess.”

Szóval igen.
Nagyon fontos, hogy ne szórjam szét magam!
Nagyon fontos, hogy tudjam mi az áldozat és szükségem van-e rá?
Nagyon fontos, hogy a saját érdekeimet ne rakjam másoké mögé!
Nagyon fontos, hogy szívvel éljek...VALÓban!

Nehezségbe ütközik a napi öt tibeti gyakorlása is. Kifogásokat keresek, vagy simán elfelejtem. Persze amikor igazán szükségem van rá, elvégzem. Vagy egy egyszerűbb jógát.
Rengeteg dolgon kellett elgondolkoznom, változtatnom, cselekednem az elmúlt hetekben. Néha furcsán, meglepően, váratlanul észreveszem a rossz kört és kilépek belőle. Véget vetek.
Az elmúlt hetekben megengedtem magamnak azt is, hogy egy kierőszakolt és rosszul eső pillanatban elmondjam, utálom. És elegem van abból a személyből. Hallani sem akarok róla és dühös vagyok rá. És jól esett. Aztan továbbléptem. Nem megyek köröket rajta, de nem is takargatom el, azt ami bennem van. Mi értelme is volna,
Szóval itt van. Elénk áll. Nem mehetünk túl, amíg az IGAZság ki nem mondatik.

SZÉP JÖVŐT!