Újabb részlet Groegor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Ez nem jelenti azt, hogy nem kell megakadályoznunk a multinacionális konszerneket a környezet rombolásában, megbüntetni a gyilkosokat, vagy megakadályozni, hogy zsarnokok szálljanak meg idegen országokat. Ez azt jelenti, hogy nem bosszúvággyal a szívünkben csapunk le rájuk, hanem anélkül javítjuk ki a viselkedésüket, hogy a szenvedély, vérszomj, bosszúszomj, vagy igazságérzet egyáltalán szerepet játszana benne. A szívcsakrán alapuló szamádhi képessé tesz bennünket annak meglátására, hogy igazából nincs „másik”. Összekapcsolódásunk emberi lényekként hatalmas szimbiotikus élő szervezetet alkot – egy emberiséget, egy családot, melynek mindenki a tagja. Így minden ítélkezés, amit gyakorlok, vagy bármilyen ellenségesség, amit létrehozok, végső soron egyenesen hozzám fog visszatérni. Bármilyen gondolat, hogy más vesztesége előnyömre válhat, azon az elképzelésen alapul, hogy a testem vagyok. De a testem az a jármű, melyben a tudatom jelen pillanatban testet öltött. A test felszíne alatt mindannyian ugyanabban az átmanban, önvalóban osztozunk, mert igazából csak egy Önvaló létezik. „Úgy cselekedj másokkal, ahogy magaddal cselekednél.” - ez az egy közös létünkre utal Isten gyermekeiként. Belül mélyen nincs elkülönülés. Ha azt hiszem, hogy én különálló vagyok, akkor miért kellene úgy bánnom veled, ahogy magammal bánnék? „És bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Itt is megerősítést nyer az a gondolat, hogy nincsenek „mások”. Gyakorlod a megbocsátást, és így megbocsátást nyerhetsz másoktól.