Kisétáltunk testvéremmel a közeli erdőbe. Az avar védőpalástjában kikukkantottak a kígyóhagyma karcsú lándzsái, a turbolya csipkés levelei. Szedtem mindkettőből egy-egy marékkal. Gondoltam, hogy jól fog esni egy kis saláta. 

Aztán útközben megbeszéltük, hogy a kertben van spenót és az is kedvelt nyers ennivalóm. Ilyenkor ráadásul édeskés az íze, az apró leveleknek. 

Közben került bele a kosárba még néhány salátalevél, pitypang levél és tyúkhúr. 

Mire idáig jutottam és leöblítettem a sarat a levelekről már nem volt kedvem salátázni. De eszembe jutott egy szendvics, amitől összefutott a nyál a számban.

Volt maradék babfőzelékem, ezt mustárral összetörtem - ez lett a szendvics kence. Erre halmoztam rá a vegyes zöldeket. Éppen pár órája jött a sütőből mákos, szezámmagos, korpás zsemlém, ebbe tömtem mindent. Nagyon laktató és mennyei étek lett/volt.