Nem is értem hogy hogy eddig nem írtam róla. Ez biztos azért van, mert nálunk népszerű és sokszor főzöm. Ezért nem tűnik fel.

A zeller

Hazánkban méltatlan, szerep nélküli növény, legfeljebb húslevesbe dob a háziasszony, ám még azt sem mindig eszi meg a család. Polgári kultúrájú évtizedekben az éttermekben lehetett rendelni zellerkrémlevest. Ma már levest sem főznek... Inkább télen, ízesítésre használják a levelét.

Pedig meg kellene becsülnünk. Az ókorban még ismerték tápláló és gyógyító hatását. Angliában a múlt században apró fajtájú gumóját télen, retek helyett fogyasztották nyersen.

A gumó hormonokat, enzimeket, magnéziumot, káliumot, B-biatminokat tartalmaz. Illóolaja antiszeptikus hatású. Elősegíti az altesti szervek vérellátását. Elmulasztja a hólyag-, a vesemedence-, a petefészek gyulladását. A krünikus vesegyulladás ellenszere.

Megakadályozza a vér túlsavasodását, ezáltal véd a köszvénytől, ízületi gyulladástól. Nyugtalanságra, ideges kimerültségre, depresszióra ajánlott.

Szívproblémákra és vérkeringési zavarokra, továbbá érelmeszesedésre, hallásgyengülésre hasznos.

Hiánybetegségeket lehet elmulasztani vele, mint a sárgarépával.

Lajos atya tanácsai

Az almáról szeretnék itt egy kicsit elmélkedni. Ugye a leveshez meghámozom. Amúgy salátákba héjastul esszük mindig. Persze önmagában is. Soha nem hámozom meg, mert az alma héja is különösen fontos táplálkozás szempontjából. Mikor megpucolom, lehámozom, lesz 3 halmom: A héj, az alma húsa és az alma magháza. A héját megszárítom és később fahéjjal, kitűnő tea főzhető belőle. A magházat kirakom a madárkáknak, mert nagyon szeretik. ...és a húsa kerül a levesbe. 

A kedélyjavítást tapasztalom minden alkalommal, mikor kanalam belemerítem a hófehér levesbe és ízét nyelvemen érzem.. Ahogy melegen, bársonyosan szétterül számban...na ezt kell neked is megtapasztalni. Én alaposan szoktam borsozni, mert szeretem. 

Jó étvágyat!