Mi visz előrébb valakit? Az Önszeretet, vagy az Önmarcangolás? Halljuk mindenhol, hogy a közösségi oldalakon az emberek szeretik a jobbik valójukat, képüket, történéseiket megmutatni. Baj ez? Vagy idillikus képek sokasága? Vagy önhazugságok garmadája? Vagy a pozitív szemlélet csapdája? Vagy egyszerűen csak...ki kíváncsi a nehézségekre, mikor az mindenkinek jut és a jóból, szeretetből tudnak az emberek épülni, telítődni, erőt meríteni? 

Nekem mindegyik fontos. De úgy érzem, hogy az Önmarcangolós téma nagyon intim és én akkor végzem legbensőbb munkámat. Nekem szükségem van rá, hogy mindent lecsupaszítva, a legmélyebb sötétségembe lehatolva, mindent felégetve, elpusztítva, a legvégső okig lemerülve, megtaláljam azt a szilárd pontot, amire építve már kősziklára húzom a váram. Van bennem egy jókora Siva erő (pusztítva építő), ami képes porrá égetni bennem mindent, ami már haszontalan. De ez az erő újjá is épít mindjárt. Nagyon kevesek tudják, milyen vagyok ebben az időben, de mondhatom, jobb ha utamba nem kerül senki akkor. 

Ilyenkor vannak bevált dolgaim, amik segítenek már ne túl soká lent maradni a gödörben és nem túl soká marcangolni, önostorozni magam tovább. A leges legnagyobb gyógyító erő a természet. Ott megtapasztalom minden alkalommal, hogy milyennek kellene lennem. Hogy a növényekben nincs harag, az állatok nem gyűlölik egymást, hogy mindennek megvan a maga rendje és ezáltal épülése. Feltöltődöm és ha lehet mezítláb teszem még a hóban is. A hó, eső, harmat min-mind nagyon jó vezetők és ilyenkor még erősebben érzem a földelést és az energiák cseréjét.  Egy-egy ág, bimbó, rügy megtapintása, az esőben való futkosás, patakba, tóba téve kezem, lábam, vagy a Nap fénye hatalmas teremtő erővel, gyógyulással ruház fel. 

Van egy Humor Herold Énem is, aki nagyon kellemesen ki tudja nevetni magát. Humorral, önviccelődéssel még hamarabb sikerül kilátnom a kátyúból és jó kedvre derít. Innen már elég könnyű a mindennapok kábító zaját, a megoldtalan kérdések, feladatok zömét más szemmel néznem. Elindul egy folyamat, ami megállíthatatlan Bennem.

Egy olyan folyamat, ami közelebb visz MAGamhoz. Újra tudok, képes vagyok kommunikálni Legbenső Énemmel, Isteni Önvalómmal. Ez az Önszeretet ideje. Innen a fellegekig tudnék repülni. De azt tapasztaltam, hogy mikor megjelenik Bennem a szeretet, ő már nem akar a csúcsra jutni. Ugyanúgy már nem ások annyira mélyre sem, mint azelőtt. Nem élem meg az érzéseimet a végleteken már. Közelítek egy egyensúlyi állapothoz. Próbálok ura lenni a gondolataimnak és érzelmeimnek. Nehéz, de jó. 

Sokkal jobban el tudom fogadni az élet hozta próbákat, örömöket. Kiegyensúlyozottabb vagyok. Mindenben látom a megoldást. Jóban, rosszban egyaránt tanítás rejlik. Igyekszem észrevenni Őrangyalom súgását. A titkot mindenkinek magának kell kipuhatolnia, megszereznie.