Érzékelem én is. 
Hogy sok. 
Hogy nem akarom már. 
Hogy a saját időmmel én akarok rendelkezni, és ezért évek óta teszek is. 
A türelmetlenség, a kiakadások, a sok düh mind arra mutat rá, hogy egy átlépés, egy fordulás, egy tágulás határán vagy. Ezért erődet ne a megmondók felé vetítsd, add, hanem hívd magadba vissza összes erődet és mélyedj el magadban! 
De a legfontosabb most a megengedés. A változás bekövetkeztenek megengedése. 
Hidd el! Fogalmad sincsen mi jön. Néhány embernek csepegtetnek. De az apró, pici dolog. Mert a jövőt mi írjuk. Azzal, ahogyan gondolkozunk, ahogyan lereagálunk cselekményeket. Ameddig véres kézzel tartjuk a régit, addig hogyan is alakulhatna ki az Új? 
…és igen. Érezheted azt, hogy kicsúszik a talaj lábod alól. Nem baj. Vele jár. Te csak bízz magadban és a Felsőbb Éned bölcsességében, MAGod információiban!