Mennyi mindent kifejez ez a szó! 
Alapban, régimódian kifejezi azt a dobozolást, amit évezredek óta nyomnak a térbe be. A világi és vallási métóságokat, a titulusokat, a magas és sok végzettséggel járó fejtömést. Azt az elvárt, megfelelési kényszert, hogy hajts fejet azok előtt, akiknek jogi, pénzbeli, diplomabeli, fegyveres, hatalmi előnyei vannak. Hogy elismerd munkáddal, tetteiddel, életeddel ezeket.
Miért? Kérdem…   
Csak azért mert évezredek óta így van? Hmmmm…   
Szerintem valahová máshova kellene tenni a méltóság fogalom átugrani hivatott lécét. Aki méltó rá, azt tisztelet övezi. Nem valamiféle személyi kultusz, nem pénz, nem hatalom, nem harc, nem az életkor.
Hanem a tettei, a hiteles élete, az önismerete, önszeretete, önhite adjon alkalmat arra, hogy tisztelve lehessen. De tudod mit, az ilyen létezőknek már nincsen is szüksége erre. Mert ragyogása, tiszta aurája, az önállóságot képviseli és önmagától vonzza be az embereket. Nem tesz érte semmit sem. Nem vár elismerést, nem vár tiszteletet sem. Csak VAN. Teszi a dolgát, belülről, érzésből és állandó tudatos ellenőrzésben tartja ÖnMAGát. Mintegy meditatív formában éli napjait. De éli! 
Úgy érzem, sőt tudom már több mint 10 éve, hogy nagy átalakulásban vagyunk. Sokan véres kézzel tartják még az elmúlót. Nagy, tízmilliós ünnepélyeket csapnak, hatalmas hajcihővel, annak érdekében, hogy ezt megőrízni próbálják. Odadobják mintegy alamizsnaként az örömködő tömegnek, a régi szokások szerint - “cirkuszt, kenyeret”. Rághatod a gumicsontot a végletekig. Valahol ők is segítik a megsemmisüléshez vezető utat. Ezt vállalták. 
Miközben csendben, a háttérben zajlanak az Új Élet “alapköveinek” letételei. Közösségben, szellemi munkában, visszatarthatatlanul. 
Összeomlik a megszokott. Mindenben. De az összeomlás tartogatja, hozza az Újat is. A megdőlt eszmék hamvain keresgélünk, de lehet már nem kellene. A tudati tágulás arra ösztönöz mindenkit, hogy kapaszkodjon és takarítsa el a saját szemetét, gyógyuljon, forduljon önmagához, bölcsességéhez. 
Talán így kerülhetünk a MÉLTÓ helyre önmagunk kozmikus megtapasztalásához. MÉLTÓSÁG az élethez, az Emberi léthez, egymás elfogadásával. 

A Foundation sorozat megnézése után elém jött egy Isaac Asimov riport, ami talán ide illő: