Az ember, engem is beleszámítva, a halasztgatások netovábbja. Seggét csak akkor emeli fel maga miatt, ha már olyan erővel kapja az élettől a pofonokat, hogy megbetegszik, vagy éppen a halal torkából húzzák ki. Addig tétlenül zuhan. Persze ennek is megvan a maga elónye. Ha a zuhanás közben, vagy a zuhanás végén ott van az, amiért mentél. Ott van? Igen ott. Csak vedd észre! 
Az életed a te kezedben van. Senki máséban. Helyetted senki sem fog szeretni, mozogni, étket venni magához, lélegezni, hinni benned.  Te döntöd el, mit kezdesz vele. És a döntés az a pillanat, amire figyel az egész Világegyetem. Mert akkor kérés nélkül hizza neked a legújabb tapasztalásokat. Kinek ezt, kinek azt.

Egy nagyon fontos dolog van. 
Nincsen szabadság. Itt nincsen. 
De te, mint isteni Lélek és Szellemel rendelkező végtelen, kozmikus Lény eleve SZABAD vagy. 

Nnna! Akkor most hogyan tovább?