Tudtam már régen. Tartottam is magam. Egész életemben. 

Mit? 

Hogy tisztának kell maradnom. 

Mindenhogyan.

Úgy drogfüggősség, párfüggősség, szellemi szar függősség, gonosz függősség mentesnek. 

Állandóan újra és újra meg vagyok próbálva. És egyre jobban kiderül, hogy jobb tisztának lenni. Mert a tisztaság elhozza a teljességet és a teljes az EGÉSZ. 

Miért is nem szoktam rá semmire?

Tini koromban persze voltak azért próbák rendesen.

Először a cigi még általános iskola 8-ban. Voltak tettes társaim is. Legjobb két barátnőm akkoriban. Néhány slukk után nem kellett többet. Undorítónak találtam. 

Aztán gimiben már az alkohol. Termeltem rendesen. De csak azért, mert le akartam inni a fiúkat. Mondjuk sikerült, de nem lettem boldogabb. Két hónap volt.
Aztán a szex. Az volt a legnehezebb. Megtalálnom az értelmét, aztán nem ragaszkodni hozzá. 

Aztán a tökéletesség tudathoz való ragaszkodás. Tökéletes anya, szerető, feleség, háziasszony, kertész… Mígnem legnagyobb fiam kijelentette, hogy “controll freak” vagyok. És ez igaz is volt. Na ezen is túl voltam.

Mikor léptem ki az anya szerepből, megjelent a szellemi munka. Erősen, határozottan, vissza nem fordíthatatlanul. Győztem kapaszkodni. Na itt aztán a  sötét, gonosz lényektől való függelmen át, a mindenkit meg akarok menteni szörnyűségeken át, volt minden. Aztán megint lenyugodtam. Előnyöm annyi volt már, hogy kezemben voltak módszerek. Jó módszerek, amit gyakoroltam, gyakorlok ma is. 

De tegnap megint csapdába estem. A saját hülyeségemébe. Öröm,mert legnagyobb fiam megint itthon Albionból. Vacsora…és szerintem megfogadta, hogy leitat. Gondoltam legyen! De már két éve egyaltalán, még alkalmakhoz sem fogyasztottam alkoholt. Igazából megutáltam. De ott, akkor rendeltem egy szűretlen búzasört. Nagyon hamar hatott már a felénél, de az összeset elfogyasztottam. Miért? Mit tudom én. Aztán el is mondtam a fiaimnak, hogy az alkoholtól mindig csak rosszul lettem. Nem lazított fel, nem szórakoztam jól. Sőt. Éppen egy kalitkába zárt. Azért mert összejövetel, szórakozás, vagy akármi más alkalom, miért is kellene jól érezni  magamat? Ha alapból nem tudom, miért kellene tuningolni valamivel a helyzetet? 

Hát kérem szépen, nem kell! Nem kell kötelezően jól éreznem magamat. Nem ám! Amin csak a függőséget okozó anyag segít, az bizony hazugság. Nem őszinte érzés. Úgyhogy nem. És NEM! Újra és újra. Ráadásul most nagyon szarul vagyok és győzök visszaállni a középpontomba. Pedig egy barátnőmhöz vagyok éppen úton, ahol jó lenne jól érezni magam. De ha nem, hát nem. Majd elválik. 
Amúgy szerencsére, általában nagyon jó kedélyű, derűs vagyok.