A patriarchális vagy 3D-s fogadalmak szaga és még mindig megnyomorító dogmája, hogy neked együtt kell élned valakivel, mert csak úgy lesz teljes az életed, egy nagy halom hazugság. 

 Nem az egyedülléttel van baj…hanem azzal, hogy azt valós, boldogságban megélt dolognak fogadja el mindenki. A társadalom is. Próbálják elbizonytalanítani azokat, akik papnőknek, papoknak érzik magukat, küldetés tudattal rendelkeznek, és van egy belső késztetésük az egyedüllétre, szűziességre. Mert valóban így lehet a legjobban fókuszálni a munkára.

 Az önként felvállat cölibátus, nehézségek nélkül, repíti a lelket, könnyíti a szellemet, mert kitisztít egy csomó megfelelési kényszert, dogmát, elképzelt szükséget, vágyat. Magával vonja az eszközökről, tárgyakról, sőt emberekről való könnyed lemondást is. Azt veszed észre, hogy egyre kevesebb dologra, emberre, tágyra, ételre…stb. van szükséged. Tisztaságban, elhivatottságban tudod végezni munkádat, odaadva magadat annak. 

 Ráadasul nagyon önálló leszel. Megtanulsz készségeket, hogy mindenben el tudd látni magadat. Megtalálod a legmegfelelőbb táplálkozást magadnak, mert senkihez sem kell igazodnod, ha egyedül vagy, csak saját magadhoz. A könnyebb, tisztább táplákozással, könnyíted testedet, fellazul az. Magasabb energiaszinteket érinthetsz így, tudatod tágul tovább. A hitrendszereid alapos tisztítása, elhagyása is ezt eredményezi. Megszünnek a fájdalmaid, nyugodttá válsz. 

 Figyelmen kívül hagyni a mások véleményét, fóleg, ha még tapasztalatlanok ebben - életmentő. 

 Szóval a döntés a tiéd. Mint mindig. Én csak elmondtam itt a tapasztalataimat.