Önismeret…nagy téma….  
De most a kapcsolatokat hozom előtérbe. Hogy szerintem miért is vannak? Mire valók és mire nem?  
Szerintem a családi, pár, baráti kapcsolatok arra valók és jók, hogy éles tükröt mutassanak abban  - és ebben segítsenek is -, hogy milyen önismereti feladatod van még. Ezt van hogy durva, van hogy tudatos és van hogy jószándékú segítséggel tudod megtapasztalni. 
Semmiképpen nem azért van a kapcsolatod, hogy gyógyítsd, terápiázd, megjavítsd. Mindössze egy eszköz a kezedben az önismereted felé. Mindenképpen utal arra, hogy hol nem vagy még középpontodban, hol tudja valaki, vagy valakik még nyomogatni a ‘piros gombjaidat’. Ha ezeket észreveszed és tudatosan tisztítod magadból, akkor sokkal jobban érzed majd magad. Elégedett leszel. Önbizalmad, önszereteted, önbecsülésed és önhited lesz. 
Ja a kapcsolat? 
Ha gyenge alapokon áll, amúgy is felbomlik. Ha megoldod a karmikus dolgaid, feloldódik, függetlenné válsz a másiktól. Ha erős alapokon álló (pl. barátság), akkor működőképes, segítő lesz hosszútávon. 
Nincsen mindenki számára sablonként alkalmazható eljárás. Egyéni utak vannak. A megérzés igen jó útmutató. A szellemi munka elodázhatatlan ekkor már. 
Senkit sem kell megmentened, senkit sem kell irányítanod. Csakis magadat. A segítő kezet odanyújthatod valakinek, aki elfogadja azt. De akkor is ő egyedi, nem olyan, mint te. Nem úgy működik. Majd egy szint után észreveheted, hogy egyre többen hasonlítanak rád. Mert elvégzik/elvégezték az önmunkát és egyre jobban hasonlatosakká válnak az EGYhez.