Minél tisztábban és nyitottan fordulok Felsőbb Énem felé, annál több mindent nyitogat bennem.  
Amit keresek, bennem VAN. 

Rengeteg csatornázó embert láttam már. Olyan elszállottak voltak nekem mindig. Nem tudtak kapcsolódni a teljes EMBER létükkel. Részlegesen.élték életüket.

Aztán olyanokat is láttam, hallottam, akik belső megérzésből beszéltek. Akikből már a bölcsesség beszélt. Kiegyensúlyozottak voltak.

Indult ez nekem 1998-ban. Akkor kezdtem el érdeklődni. Aztán próbáltam én is mindent. Módszereket sajátítottam el. 2012-ben rátaláltam a pszichotronikára, ami segített egyensúlyba helyezni magam. Nem követem a szellemiséget, de a módszereket, eszközöket használom, mert tökéletesek. Egyre jobban befelé fordultam. Amikor belülre tekintettem, akkor szerelmet, tudást, bölcsességet és nagyon erős megérzéseket kaptam. Sosem voltak félelmetesek. Számomra használhatóak és lelkesítőek voltak. 
Azt nem mondom, hogy a saját önmegismerésem során nem voltak fájdalmaim, de az abból fakadt, hogy még őrízni akartam a gondolati berögzültségeimet. Tulajdonképpen semmim sincsen, csak az, ami Én vagyok. És ez nagyon megkönnyebbült érzessel tölt el. Igaz, ez a kis ember szemével rémisztő lehet, de már tudom, hogy nem történhet olyan, aminek a létrehozásában nem én vettem részt. Egy ideje próbálom úgy szemlélni magamat, mint egy videójáték figura, akit egy külső valaki irányít. De nagyon közel kerülhetek a “külsőhöz”, ha ezt tudatosan végzem. Ilyenkor tágulást érzek, mintha egy játékban szintet léptem volna. Nem tudom mire megy ki a játék, de játszom. Mert élvezem és örömöm van benne.