Napi gondolat
…és ez annyira ijesztő, nem?
Már sokszor átléptem a mágikus kényelmi teremet. De idén egyszerre több dolog is előttem áll, amiben némiképp ijedezve ácsingózok. Van ami csak úgy felajánlásként jótt, tőlem függtelneül. De van ami vágyam…régóta. De sok…sok?…rengeteg pénz kellene hozzá. Ami nekem nincsen. Mind életstílusban, mind jószolgálati, jövőt segítő ügyben lépnivaló. Már megléptem a szellemi vonulatát. Már érkeznek a segítők is. Kérdés, hogy fel tudom-e kötni a szoknyám, hogy ne legyen tele a bugyim… A fizikai talalkozások nehézkesek nekem, a mecénas keresés, vagy ügyek fizikai megoldása bizony eléggé távol áll tőlem. Pedig tennem kell.