Tegnap együtt voltunk…Kicsit elpittyedtünk a várakozásban amíg mindenki odaért (a melegben “beszélgettünk” addig). Aztán a sötét tűztérben kihelyeztem üvegekben gyertyákat, mécseseket és mindenki az előre kiválasztott botocskájával körbement az egyenlőre még sötét térben. Közben belegondolta a botba…
A pillanat varázsa váratlan. Nem számít rá az ember. Reggel kikészítettem a tányérra a petrezselyem pesztót és a fermentált lila (lilahagyma, lilakáposzta, cékla) savanyút, ameddig kisült hajában a krumplim. Egyszercsak látom ahogy összefolyt a két lé, olyan színorgiában, hogy hirtelen mozdulni sem…