Amikor hajlandó vagyok letenni magam egy nyugodt helyre és jelezni, hogy itt vagyok, akkor nem kell mást tennem már, mint figyelni. Figyelni arra, hogy milyen jelen keresztül jelenik meg az üzenet. Mindig jön. Mindig az éppen időszerű. 
Neked is így van. Tudd ezt! Amint kételkedsz, elszakítod a kapcsolatot a Felsőbb Éneddel és nem éred el a Belső Éned sem, a saját magad kishitűsége miatt.

Oké, komoly kérdés: Van olyan szó, ami olyasmit jelent, hogy „azonnal felismerni valakit, aki ugyanarról a helyről alkot”? Időnként találkozom egy másik kreatív emberrel, és csak arra gondolok: „Agh! Meg kell osztanunk a múzsákat! Az elméd ugyanarra a dalra táncol, mint az enyém!”

✨

Nem szeretem a „lelkitársat” vagy az „ikerlángot”, mert mindkettőnek az az érzése, hogy hiányos vagy nélkülük, csak egy tökéletes párja van, és mert gyakran vannak romantikus vagy szexuális konnotációi. Teljesnek és boldognak érzem magam a kreativitásomban – ez inkább olyan érzés, mintha ugyanabból az erdőből, árapályból vagy távoli csillagból származnék. Találkozás egy régóta fennálló családdal egy másik birodalomból. Ezek az emberek gyakran teljesen más médiumokban vagy kifejezési formákban dolgoznak, mégis mélyen ismerős és izgalmas a kifejezésmódjuk ❤️✨

Szóval… van erre valami szó? Készíthetünk egyet? És te is éreztél már ilyet??

The Wondersmith