Kisgyerekként természetesen élveztem a karácsonyt. Imádtam a fényeket, a fát, a díszeket, a családlátogatást, a szüleim (felnőtt) buliait. Imádtam azt a rituálét, amikor anyám sütit süt, és évről évre ugyanazokat a karácsonyi albumokat játssza.

Ahogy idősebb lettem, az egész elkezdte idegesíteni a lelkemet. Pazarlónak, stresszesnek és nevetségesnek tartottam (főleg, mert kialakult bennem az egyháziságtól való idegenkedésem).

Az elmúlt néhány évben megismertem a Yule és a Télapó pogány gyökereit, és sok más, ma már széles körben elfogadott szokást. Most sokkal jobban élvezem az egész szezont. Nem tudom figyelmen kívül hagyni az egyháziasságot, és kuncoghatok, amikor Odint Mikulásnak álcázva látom. A legfontosabb, hogy élvezhetem a kandalló melegét és a családdal és a barátokkal való együttlét örömét, valamint a legtöbb ember általános vidámságát. Egy kis tojáslikőr is segít.

Tehát a melegség és az öröm jegyében kívánok mindenkinek örömteli tél közepét, bárhogyan is ünnepeljen.

Áldott légy, Slainte, egészségedre, jókívánságokat mindenkinek.

Bruce Berrien

Az ünnepek régi-új felfedezése, elvezthet minket egy magasabb látámódba. 
Elvezethet a minél kevesebb amyag valóságába. A körforgás valódi megélésébe. Mikor belül érzem, az ünnepet, mikor nyugodt, békés tudok lenni. Az értelmét lelem meg annak, ami örömöt hoz bennem.