Az út, melyet három nap alatt megtettünk, mondhatom, hogy a legrégebbi hagyománytól, a legújabb jelenésig tartott.

Szeptember 8-án - amikor a vallásszerinti Kisboldogasszony napot ünneplik -, Bernád Ilona könyvbemutatójára érkeztünk: “NŐ örökké való pillanat”.
A hely szelleme, a résztvevők jelenléte, mind a régvolt méltóságát mutatta meg nekünk. Az elmúlt, ősi pillanatokat, a várandósság, otthon szülés, gyermek áldás, gyógynövények fontosságát. A bába, támasztó asszony, rokon asszonyok körét, akik segítették az Új Lélek lejövetelét, biztonságát.
Örömmel láttam Ilona jószándékát és hatalmas, két éves munkájának értelmét.
Az este többi részét, a közelben lakó drága Barátném házában élvezhettük. Jó folytatása volt utunknak, ami mintegy összegzése lett a múltnak, mely a jövőbe vezet át.

Bőségesen, szeretetben ellátva folytattuk északra utunkat. Lillafüred volt az úti cél. Útközben jól lehetett érzékelni, ahogy a nagyvárosi forgatagból, rendetlenségből, átsuhanunk egy nyugodtabb, letisztultabb világba. A Bükk hatalmas fái, hegyei, beszippantottak.

Lillafüreden olyan érzésünk volt, mintha megállt volna az idő. A sok eső, ózondússá varázsolta a levegőt és még jobban “tapinthatóvá” vált a növények.

A rengeteg víz, körös-körül átitatta a levegőt és minket is. Először az Anna-barlangba mentünk. Itt volt személyes dolgom is, de nagyon megnyugtató érzés járt át, mikor körbeölelt a barlang mélye. (A fotóknál beillesztettem a hivatalos leírását.)

Kiérve a vízesés hatalmas víztömege elvarázsolt. Ajándékkal készültem számára. Egy Hegyikristály “csoportottal”. Körbeálltunk és kezünket fölé-, aláhelyezve Villő Vízistennőt kértük, hogy kérésünk haladjon át a magyarországi vizeken, vízbőséggel áldva meg minket. A legzubogóbb helyre bemászva engedtem el a kristályt.

A függőkert nyugalma, virágai, növényei is segítettek áthelyezni magunkat egy Tündérvilágba. És volt, ahol teljesen tapintható volt a tündérvilág jelenléte. A növények, mohák, fák mind ezt mutatták.
A megállt idő nemcsak a nyugalomban volt jelen, hanem balkáni stílusban folyt a büfézéssel, wc-zéssel is. De hangulata volt.

Tovább utaztunk Miskolcra, ahol egy Alkotó házban leellenőriztük szállásunkat. Majd a miskolctapolcai termál, barlangfürdőbe mentünk, “Last Minute” belépéssel. Egyszerűen elvarázsolódtam. Annyira élveztem, hogy néha egy-egy pillanatra csak úgy hagytam magam átlebegni a barlangba a víz melegébe. Kicsit rontott a rengeteg klór az élményen, de értem a jelenlétét.

Szállásunk maga volt a tisztaság és rend. Valóban megpihenhettünk. Érkezésünkkor éppen művész tanulók hagyták el a műtermet.

Este elkezdett esni és esett reggel is. Mire útra készen voltunk, elállt, így segítve utunkat. Bükkszentkereszt a legutolsó állomásunk. Ha azt írtam eddig, hogy jó volt a Bükk, akkor ezt emeld sokszoros hatványra. Mert itt megvolt AZ, amiért elindultunk: megtapasztalni az Istenanyai jelenlétet. Mindenhol gyógynövények garmadája. Kóstolgattuk, míg az előző csoport távozását vártuk a Boldogasszony Gyógyító Köveknél. Voltam már több Boldogasszony kegyhelynél, amit éltettek az emberek. De a legtöbb lerontott hely volt. Ezért gyanakodva érkeztem már. De itt nagyon magas és tiszta rezgések vannak. A kövek köré gyűlve, megfújtam Vénusz kürtömet, jelet adva arra, hogy itt vagyunk, JELen vagyunk és tisztelettel adózunk. Miután meghívtam Szellemeinket és az Élő, Égi, Világkirálynő jelenlétét is, mindenki keresett magának egy helyet a Kövek között, ahol elmélyedhetett. Nem tudom elmondani azt az emelkedett erőt, ami elfogott. Ezt tapasztald meg Te magad!

Egy jóleső kávézás után (kávé volt mindig, mert enélkül nem éreztem volna magam otthon �), hazaindultunk. Néhány kanyar után egy Páva toppant elénk. Mit mondjak! A legutolsó volt, amire számítottam! Szépen átgyalogolt az úton, gondolatainkra hagyva minket.

(“A magyar nép művészetében jelentős helyet foglal el a páva. Mindannyiunk emlékezetében ott él a hímzéseken, a dalokban és a szólásokban is. Nehéz lenne a történelmi pillanatot meghatározni, amikor őseink ezzel a madárral találkoztak, a jelentése alapján keleti gyökerekre gondolhatunk. A Jelképtár szerint a teljesség és a hatalmasság jelképe. Farka az univerzum szimbóluma, kitárulkozása a lélek kitárulkozásával azonos.
…
A honfoglalás kori arany függőn jól látható a páva ábrázolása. Egy-egy ilyen apró tárgyban nagyon sok olyan jelet fedezhetünk fel, amit ma már nehezen értünk. Itt nem véletlenszerű díszítésről van szó, hanem szimbolikus jelentésről, a hét gömb, a sarló forma, a páva, a szív mind-mind információt hordoz.
A páva a szabadság és a tisztaság jelképe is, sokszor jelenik meg rabénekekben, ahol aztán a szabadulás jelképeként ragyog (Fölszállott a páva).
…
Elmondhatjuk, hogy mindig, mindenütt a tisztaság, a szeretet, a szerelem szimbóluma volt. Farkának mintázatát sokszor szemnek tekintették (százszemű), ami kicsit félelmetessé tette.“ Ubornyák Katalin)

Azt gondolom, hogy ez a vég, teljes betetőzése lett utunknak.

FÖLSZÁLLOTT A PÁVA VÁRMEGYEGYE HÁZRA
SOK SZEGÉNY MAGYARNAK SZABADULÁSÁRA…

Ez az üzenetem nekem, átköltve Adytól.
Istenanya kívánsága, hogy az átmenet minél szenvedés- és fajdalommentesebb legyen mindenkinek.

https://het-boldogasszony.webnode.hu/