Tegnap csodaszép és energiával telt nap múlott. Beavattam az új, “feltárt” jóga helyemet.

Élveztem a föld szaftos, melegedő, nedves érintését. A tyúkhúr jól tartotta a nedvességet. Kiültettem a lóbab palantákat, lesz ami lesz. Villáztam, vetettem.

Közben azért nem feledkeztem meg a pillanatról sem. Ücsörögtem a teraszon. Csak merengve, néhol bambulva. Egyszercsak befutott egy mezei nyúl a telek szélére. Villám iramban követte egy másik. Leültek jó messzire egymástól, majd megegyeztek kié a terület…vagy mi? Két kan volt.
Teljesen kiütöttem az agyam. Tompa voltan délutánra, egyáltalán nem tudtam gondolkodni.

Ma öt órakor a teraszon ülve vártam, ahogy fel kel a nap, pirosodik az égalja. Meggyújtottam a mécseseket és a viharlámpát is.
Szép nap kezdődik megint,

JÖJJÖN EL A VARÁZSLAT!